EDDA BŰVÖLET

Kimondani is súlyos, immár negyven éve tart a megismerkedés a névvel, és személyesen a zenekarral. Dolgoztam a Pajtás című lapnál. Gondolom, ezt a nevet már alig ismeri valaki, pedig egykoron a legnagyobb példányszámú gyerek újság volt. Kötelezően járt minden iskolába és osztályonként is jutott legalább két példány belőle. Olvasták a fiatalok, ha tetszett, ha nem. Azért igyekeztünk a kedvükben járni, mert, nem csak a protokoll vezércikkek lettek beszerkesztve, hanem rengeteg népszerű zenész, színész, sportoló. Ez volt az én dolgom hétről-hétre. Élveztem a munkát, mert hivatalból ott voltam szinte minden koncerten, fontos sporteseményen, rengeteg színházi bemutatón.

E 1Adódott úgy ezerkilencszázhetvenöt táján, hogy a Kisstadionban a legmagasabb csúcsokat döngető Piramis lépett fel. Ugyanakkor az egyik kedvenc helyemen, az Ifjúsági Parkban, egy addig számomra ismeretlen, miskolci illetőségű zenekar koncertjére szólt a meghívás. EDDA. Nem tudom miért, de a bennem bujkáló kisördög, azt súgta, hogy az ismeretlent válasszam. Nem voltunk sokan, de aki ott volt, az azonnal érezte, hogy rock történelmi jelentőségű bulinak volt szem és fültanúja.

E 2A dalok hihetetlen erővel, őszinteséggel jöttek át. Természetes, hogy a hír gyorsan terjedt és alig egy hónap alatt a miskolci fiúk átütöttek minden gátat, ami akadályozta volna népszerűségüket. Már akkor elhatároztam, hogy írok Róluk valami érdekeset, olyat, amit más nem. Attilával többször találkoztam. Amikor Budapestre szólították a zenekari dolgok, mindig volt fél, egy óránk egymás számára. Fejembe vettem, hogy azt írom meg, ahogyan a zenekar elindul Miskolcról és egy nyugat dunántúli városba érkezik meg, történetesen Kapuvárra. Találkoztunk a „vasvárosban” és elindult a karaván. Ha emlékeim nem csalnak, nekem Attilánál jutott hely egy jó öreg Skodában. Ha az autó típusában tévednék, akkor majd kijavít. Igaz sokat nem foghatok mellé, mert az utakon szinte csak Trabantok, Ladák, Skodák és elvétve Dáciák rohangáltak.

E 3A háromszáznyolcvan kilométeren sok mindent megértettem, amit az Edda képvisel. Hihetetlen elszántság volt a srácokban és rettentően hittek abban a világban, amit zenéjük képviselt. Mintha a jövőt is ismerték volna, mert nem felejtem el, amikor a nyugati országrészhez közeledtünk és feltűnt egy-egy Mercedes vagy Golf, Attila mindig megjegyezte, hogy nálunk is eljön majd az az idő, amikor ezek a típusok koptatják az utjainkat. Természetesen a beszélgetések középpontjában leginkább a nagy ívű zenekari tervek voltak. Kapuvárra érkezve nem sokat kellett keresgélni a művelődési házat, mert a város központjában, a főút mellett, órákkal a buli előtt gyülekező tömeg jelezte, jó helyen járunk. Abban az időben még nem volt divat a jegyelővétel, de elnézve az ácsorgó fiatalok mennyiségét és a kultúrház méreteit, azt rögtön fel lehetett mérni, hogy nem fog mindenki beférni. A cucc már órákkal előbb megérkezett teherautón, így azonnal kezdődhetett a beállás, majd az öltözők. Igazi szocreál hangulat. Hófehérre meszelt falak. pár darab iskolából szabadított szék és egy asztal. Sehol üdítő, szendvics. Persze ez cseppet sem zavarta a zenészeket, mert hozzá lehettek szokva a körülményekhez.

E 4Míg Ők készülődtek, én kinéztem a nézőtérre. Hagyományos színház vagy mozi terem, lehajtható mély bordó plüss székekkel. A kétfőnyi beengedő személyzet próbált „birkózni” a tömeggel. Szerintem kétszer annyi embert engedtek be, mint amennyi a hivatalos befogadóképesség lehetett. Így is legalább annyian maradtak kint, mint ahányan bepréselődtek. Kialakult egy kisebb fajta lincs hangulat, de a kiérkező rendőrök láttán a csalódottak szétszéledtek. Kezdődhetett a koncert. Az első számnál azonnal beindult a tömeg. Az első két széksorból pillanatok alatt „tűzifa” lett. A szerv azonnal berohant a színpadra és berekesztette az előadást. Attila lélekjelenlétén múlott, hogy megnyugtatta az intézkedő rendőröket és a fiatalokhoz intézett beszéddel lecsillapította a tombolókat. Maradt a magas hőfok a koncert alatt végig, de sikerült rendbontás nélkül túl lenni a két órán.

E 5Késő este volt mire a dedikálások után, rajongókkal való beszélgetések végeztével, a kocsik elindulhattak vissza Miskolcra. Fáradtan, de boldogan csillogó szemekkel, egy újabb hódítás élményével hagytuk el Kapuvárt, hogy aztán hajnal felé, az álomba szenderült zenekar megérkezzen haza, ahol a végig vezető Pataky Atilla ébreszthette a társaságot. Gondolom, ez ma már nem így történik egy Edda koncert alkalmával, de akik átélték, végigcsinálták a rengeteg hasonló bulit, egy életre megerősödtek a rock segítségével.
Többször voltam természetesen az óta is koncerten. Utoljára a Tabánban, ahonnan a fotóim valóak. Egy kicsit átalakultak az érzések, a kapcsolatok, de a gyökereik megmaradtak. Amikor ezeket a sorokat írom, megint készülök EDDA koncertre. Július harmadikán este, a Barba Negra Track színpadát veszi birtokba a negyven év rock és a sok ezer rajongója. Ismét lesz egy EDDA ünnep, s reméljük még sok, amelyekben részünk lehet.

 

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

 

KURIOZOOM

A PR-Evolution Dance Co. felhívásában olvastam, hogy kezdeményezésük célja, lehetőséget teremteni a hazai táncművészeknek a kortárs tánc aktuális irányzatainak elsajátítására egy színvonalas, technikai képzéssorozaton keresztül, elismert külföldi és hazai koreográfusok, trénerek vezetésével.

DSC_0308

Több előadásán vettem már részt, mint néző vagy éppen tudósító és a kezdetektől „megfertőződtem” a műfajjal. Nem csoda, hogy fényképezőgépemmel megjelentem a kurzussorozat egyik napján.

DSC_0315A terembe lépve már a tanítás közepébe estem be. Macher Szilárd éppen a balett hagyományos mozdulatait mutatta, a korlátnál sorakozó táncosoknak. Szinte csak hölgyek emelték a kezüket, vagy álltak spiccen a sorban, amelynek „monotonságát” azért megtörte az egyetlen fiatalember.

DSC_0335Gyönyörű kecses mozdulatok, élő zongora kíséret töltötte ki az egy és fél órán keresztül tartó bemutatót. A modern mozgásművészethez az is hozzá tartozik, hogy az előadók tökéletesen tisztában legyenek a hagyományos balett minden elemével. Szerintem ez az alap.

DSC_0343Mielőtt a második órába is betekintettem volna, a PR-Evolution Dance Co. vezetőjével, Nemes Zsófiával tudtam pár szót váltani.
– Mi adta az ötletet a kurzus megrendezéséhez?
– Most már másodszor tudtuk megvalósítani eredeti ötletünket. Két éve, az első alkalom három hétig tartott, de most öt napra koncentráltuk a lehetőséget. Szükség van arra, hogy azok a táncosok, szabad úszok, kezdők és profik, akik év közben nem tudnak ilyen lehetőséggel élni, most a legjobbaktól tanuljanak, fejlődjenek szakmailag.

DSC_0361– A kínálat, több féle kurzust tartalmaz. Kik vezetik?
– Macher Szilárd a balettért felelős. Ő a Táncművészeti Főiskola tanára. Spala Korinna a saját csapatom szóló táncosa és a Hatha Jóga rejtelmeibe vezeti be a táncosokat, míg Kulcsár Noémi koreográfusként repertoárjából tart bemutatót. Fontos előadásainkban a megfelelő földhasználat, erről az Egri Balett vezetője, Topolánszky Tamás győzi meg a résztvevőket. Hámor József, a Gangaray Trambulin vezetője, eleve fiatalokkal foglalkozik, előadásokat „teremtve” számukra. Barta Dóra és Katonka Zoltán, a Badora Társulat, a kecskeméti City Balett vezetői, pedig természetesen a Partnering elsajátításában mutatnak újat. Tony Vezich pedig, aki a világot járva szinte mindenhol tart kurzusokat, egy olyan egy és fél órát tart, amelynek nem véletlenül az a címe, hogy „Engedd ki a vadállatot”, Rettentően intenzív, de nagyon magas színvonalú minden pillanata az órának. Ő a Wim Vandekeybus féle Ultima Vez együttes tréningjeit tartó embere.

DSC_0362– A modern tánchoz miképpen állnak hozzá a nézők? Mennyire értik?
– Van egy olyan része a közönségnek, akik szerelmesei lesznek az előadásoknak, s állandóa látogatói a bemutatóknak. Van egy olyan réteg, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem érti az eltáncolt mondanivalót, de nagyon tetszik neki, amit lát. Nem is kell érteni, belemagyarázni a dolgokat az egészbe. A test mozgása elmond mindent, elmeséli a szerelmet, fájdalmat, bánatot, minden érzést. Aki, akár a legkisebb faluból, életében először esik be a színházainkba, bizton állíthatom, maradandó élménnyel távozik. Mint koreográfus, mi adja az ihletet?
– Elsősorban a napi élet, a világ történései és ezért tudunk nagyon aktuálisak, lenni. De volt úgy, hogy egy olyan festő adott inspirációt, aki gyönyörű nőket vitt vászonra, és egyszer csak megjelent sorozatában egy öreg hölgy, egyedül üldögélve a hóban. A képek megjelenítése mozdulatokkal, gyönyörű tud lenni. Ezt másoknak is megmutatni, maga a gyönyörűség. Hát ezért érdemes csinálni.

DSC_0380Nekem még volt szerencsém betekinteni Tony Vezich órájába, ahol maga a mester kezdte a bemelegítést, amelyet követett egy lazításokkal, nyújtásokkal tele felvezetés. Aztán a mozgások egyre intenzívebbek lettek, és valóban kiengedhették a résztvevők a vadállatot.
Kép és szöveg: Koncz Dezső

A héten kezdődik a 28.Nyári Universiade a dél-koreai Gwangjuban

univesiade_fogadalom-33

Az egyetemi sport legnagyobb nemzetközi eseményén – amelyet sokan az olimpia előcsarnokaként emlegetnek – a magyarok 13 sportágban száztizenheten állnak rajthoz.
A csapat tagjai között lesznek olimpikonok, világ- és Európa-bajnoki érmes versenyzők. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) tájékoztatása szerint a szakmai vezetők a magyar csapattól 10-13 érem megszerzését remélik. Az összes érmek harmadát adja az atlétika (50) és az úszás (42). Ez utóbbi sportágban a magyarok nem szerepelnek.
Az idei Universiaden 21 sportág került a programba (13 kötelezően, 8 a helyi szervezők választása alapján). A magyarok az asztalitenisz, atlétika, evezés, golf, judo, kézilabda (férfi), kosárlabda (női), műugrás, sportlövészet, taekwondo, torna, vívás és vízilabda (férfi és női) sportágakban állnak rajthoz. A megnyitó napja július 3-án, a záróünnepség július 14-én lesz. Az nap már csak a 272., a legutolsó aranyérem sorsa dől el, a férfi vízilabdázóké.
A magyar csapat tagja lesz többek között a cseljabinszki taekwondo világbajnokságon bronzérmet szerző és ezzel a sportág első női magyar érmének birtokosa, Kotsis Edina, aki Universiade-bronzérmet is nyert már korábban. Résztvevő lesz a műugró Kormos Villő, Eb-bronzérmes, a sportlövő Babicz Sára vb-ezüstérmes, egyetemi vb-bronzérmes, a judos Gorjanácz Zsolt és Vér Gábor, akik junior vb-n szereztek korábban bronzérmet. Érdemes lesz odafigyelni az atlétáknál olimpiai kvalifikációt szerzett gyaloglóra Helebrandt Mátéra is, aki 32. lett a londoni olimpián, valamint az evezősöknél a Simon Béla-Juhász Adrián kormányos nélküli kettes teljesítményére, akik idén az Eb-n ötödik helyet, de emellett tavaly egyetemi vb-aranyérmet is szerzetek. Indul a győri evezős nyolcas, akik az egyetemi Európa játékokon szereztek aranyérmet. Jó eredmény várható Gondos Flórától, az ifjúsági Eb ezüstérmes műugrótól, a vívó Hanczvikkel Márktól (U-23 Európa-bajnok, a 2011. évi Universiaden bronzérmes a párbajtőrcsapattal), Lupkovics Dórától (ifjúsági olimpia bronzérmes tőrvívó). A tornában nevezték Bryan Mcload Sheppard-et, akinek az édesanyja magyar, ő maga magyar-amerikai kettős állampolgár. A férfi Universiade bajnok vízilabdacsapatban (sőt a hölgyek csapatában is) szép számmal akadnak játékosok a két évvel ezelőtti Universiadé-győztes csapat képviselői közül is, élükön a kapitányukkal, Vincze Balázzsal. A csapatot erősíti a világbajnok Bátori Bence is.

logo_2015_su_gwangju_5

BÚCSÚ A MACSKAKÖVEKEN

Régi fotókon, karcos filmrészleteken, és talán egy kicsit még az emlékeimben is, az igazi búcsúk, a füves focipályán, vagy egy-egy hatalmas téren voltak, a települések kiemelkedő eseményei, két-három napon keresztül. Körhinták, az elmaradhatatlan mézeskalács szívek, céllövöldék, alkalmi kocsmák, füstölgő kifőzdék, tekepályák és rengeteg árus alkották a körítést. A fiatalok fehér inget, sötét nadrágot és cipőt vettek elő a szekrény mélyéről, amelyeket, talán az év folyamán egyszer sem használtak és csapatosan vonultak a nagy napon fel, s alá.

Búcsú 1Búcsú 2

2015 júniusának utolsó hétvégéjén, Óbuda Fő terének macskakövein a búcsú már teljesen mást jelentett, mint tízen évekkel előtte. A hagyománnyá lett eseményt megelőző este, épült a hatalmas színpad, elfoglalták helyüket az árusoknak fenntartott pavilonok. Szombaton reggel még az időjárás is kegyeibe fogadta a gyülekező gyerek sereget, merthogy a nyitány kimondottan nekik szólt. Az Alma együttes lépett pontban tíz órakor színpadra, s bizonyította, hogy nem véletlenül váltak első számú kedvencé az utóbbi időben, e korosztály számára. Egész csapatok zarándokolnak el utánuk, legyen a koncert, bármelyik részén a városnak.

Búcsú 4Búcsú 3

A színpad ezek után is maradt a kicsiké, mert a kerület óvodásai mutathatták be tudásukat, hogy aztán a terepet átadják a nagyoknak. Először a Budapest Ragtime Band szórakoztatta a nagyérdeműt, a tőlük megszokott, hihetetlenül magas színvonalon. Gyűltek a népek szépen, hiszen a délután egyik csúcspontját, Gájer Bálint és zenekarának koncertje jelentette. Tapsoló kezekből, éljenző bekiabálásokból már ekkor sem volt hiány, de a tér igazán estére népesedett be teljesen. Ez, azonban nem a véletlen műve, hanem az egyik legnépszerűbb hazai előadónő érdeme, mert Kovács Kati sikere, hosszú évek óta töretlen. Nagyzenekari kísérettel, kellemes zárása volt az első napnak.

Búcsú 5Kati 2

Vasárnap reggel aztán az időjárás is kellemetlenebb oldalát kezdte megmutatni, vészjósló felhőket kavarva Óbuda fölé. Mindez azonban nem zavarta a Vitéz László – vásári komédia bábjátékát. Igazi virtuóz megszólalásokat hozott Szax Norbert, harmonika zenekarával. Nem csak hallgatni volt jó Őket, de látványban is élményt jelentett a hangszerek felvonulása. A nap egyik leglényegesebb eseménye, egy hatalmas záporral kezdődött. Az égiek ekkorra időzítették fenyegetésüket. A népviseletbe öltözött hölgyek, urak gyorsan esernyők alá menekültek, de jó kedvüket egy pillanatra sem szegte az égi locsoló. Tizenhat csoport aztán, már szinte napsütésben kezdte el produkcióit. A hagyományőrzés legszebb darabjai, dalokban, táncokban jelentek meg a színpadon, ütemes vastapsok kíséretében.

Búcsú 11Búcsú 8

Búcsú 10

A délután további részében, még maradt a sramli a főszereplő, de ez után az operett vette át a hatalmat, az est fénypontjával, Oszvald Marikával az élen. Természetesen, aki kicsit elsétált a színpad elől, a vásárosok utcájába, az talált kürtöskalácsost, mézeskalácsot, rengeteg ékszert, játékot és csodaszép kézzel festett kerámiákat. A macskaköveken rendezett búcsú, talán kicsit más volt, mint régen, de aki belekóstolt hangulatába, az jövőre is vendége lesz az Óbudai Búcsúnak.

Búcsú 13Búcsú 7

Búcsú 9   Kép és szöveg: Koncz Dezső

OLASZORSZÁGBÓL, POZSONYON KERESZTÜL, PÁRKÁNYIG

 DSC_0251 Különleges meghívót kaptam az elmúlt héten. A csodálatos Panzióban, már többször jártam, és a WELYA mindig is elkápráztatott, azzal a környezettel, amit tulajdonosai kialakítottak. Minden ízlésesen a helyén, berendezései a vendégek kényelméért nyújtják ki „körbe ölelő”, vendégszerető karjukat. Gasztronómiai kínálata után az ide betérő, mind a tíz ujját megnyalhatja. Meglepetésemre a mostani meghívó divatbemutatóra szólt, méghozzá a hangulatos udvarra.

DSC_0298Ennyi volt az információ, no meg annyi, hogy egy kerti parti keretében olasz kollekciót láthatok. Amikor megérkeztem, már javában dolgoztak a sminkesek és a fodrászok. Az alkalmi fogasokon gondosan becsomagolva temérdek ruha bújt meg, egyelőre titkokat rejtve el, a korán kíváncsiskodó szemek elől. A készülődő hölgyek sem mindennapi manökeneknek néztek ki. S ez nem véletlen, hiszen a méretek számozása is nagyobb méreteket sejtetett.

DSC_0299Ezen, a kora estén a molettebb alkat volt a főszereplő. Gyülekeztek a nézők is, szép számmal, a zöld szőnyeg mellé rakott széksorokban. Még nem kezdődött el a bemutató, amikor újabb és újabb székeket kellett kihozni az étteremből. A kellemes zenét szolgáltató formáció elhalkulása után, a ruha költemények Szlovákiai, kizárólagos forgalmazója, Elena Kalavska köszöntötte a vendégeket, s amint elmondta, a kollekciót, olyan hölgyek mutatják be, akik nem profi modellek, hanem egyszerű háziasszonyok. A pontosan az volt a cél, hogy megmutathassák, miként hordhatja ezeket, szépségeket bárki a hétköznapokban.

DSC_0309Elegáns, sportos vagy éppen alkalmi, tulajdonképpen szinte mindegy volt. Harminc ruhát mutatott be a hat hölgy, s mintha mindannyian profik lettek volna, olyan elegánsan jelentek meg az alkalmi kifutón. Természetesen a show után lehetőség nyílott közelebbről is megtekinteni minden darabot, s ha valakinek megtetszett volna egy-egy szépség, azonnal haza is vihette új kincsét. Végső konklúzió: jó helyen, szép ruhák, kellemes este. Ez volt a Welya-ban, június utolsó hétvégéjén  MARINA RINALDI kollekció.

DSC_0320DSC_0344DSC_0381

 

Kép és szöveg: Koncz Dezső

ÓZDTÓL A BARBA NEGRA TRACKIG

Ki ne emlékezne a valóságshow legvagányabb szereplőjére? Igaz, csak ritkán kattintottam a csatornára. Nem a kedvenc műsoraim között szerepelnek a valóságshow megjelenések, de már akkor feltűnt egy Majoros nevű srác. Az Ő egyénisége jobban vonzotta a figyelmet, mint a többieké. A végeredményt azután nem is figyeltem, s az ügy szempontjából érdektelenné is vált. Annyi bizonyos, hogy talán, az egyetlen szereplő, az összes ilyen műsort figyelembe véve, aki megmaradt nekünk, s nem csak az emlékezetünkben.

DSC_0692El tudom képzelni a gyerekkorát Ózdon, s gondolom szókimondásában akkor sem volt hiány. Okozhatott néhány érdekes pillanatot környezetének. Stílusát lehet kritizálni, mint teszik azt oly sokan, de egyet nem lehet, nem odafigyelni arra, amit csinál. Ezzel kapcsolatban volt szerencsém nagyon régen beszélgetni, egy sajnos ma már nem élő legendával, Sándor Csikarral, aki azt mondta, hogy: „Teljesen mindegy, mit írnak rólad, csak írjanak.” Ezt gondolom, amikor Majka menetélését látom.

DSC_0758Ezek után talán nem véletlen, hogy csütörtök este a Barba Negra Track felé vettem az irányt. Soha nem voltam még fellépésén, nem láttam produkcióit élőben, azt azonban tudhattam, hogy dalainak, videoklipjeinek a sikere az egekben jár, tehát nem lehet rossz. Ráadásul Curtissal közösen meghirdetett bulija teljesen élőben, nagyzenekari kísérettel mégiscsak kiemelkedett az ilyen formációk, sokszor megszokott hakni világa közül.

DSC_0761Korán érkeztem. A nézők még csak szálingózta. Azt gondoltam elöljáróban, hogy csupa húszon aluli hölgyet fogok látni, sikítani az első sorokban. A gyülekezőket látva a nők kategória stimmelt, ráadásul a nem legszebbjei verbuválódtak csoportokba, de a korosztály inkább húsz és harminc közé volt kalibrálható. Miközben szépen megtelt a „deszka” felfedeztem az egyik oldalon egy nagyobb csoportosulást. Mint kiderült, nem volt véletlen. Curtis dedikálta könyvét és készültek vele az emlékképek is.

DSC_0777Amikor, a két akusztikus gitáros fiatalember a „bemelegítés” vége felé járt, már a közönség együtt énekelte velük a világslágereket egyéni feldolgozásban. Akkora érkeztek komplett családok anyukástól, apukástól, csemetéstől. Volt talpig úriember, zakóban, nyakkendőben, de prímet még mindig a gyönyörű hölgyek vitték.

DSC_0839A kezdés előtt még jöhetett egy kis Dj. szett, aztán a zenészek elfoglalták a helyüket, megszólaltak külön-külön a hangszerek. Nem illik kiemelni a muzsikusok korát, de a látható zenekar sem a legfiatalabb korosztályt képviselte. Szóltak is olyan precízen, ahogy csak lehet, hogy aztán a robbanás megtörténhessen. Színpadra ugrott a két főszereplő, és indult a rap-folyam. A közönség keze a magasban, s a hangulat szökött felfelé, mint a napra került hőmérő higanyszála. Nem véletlenül kerülhetett a kiváló muzsikusokból álló formáció a két sztár mögé. Mindannyian kaptak szóló szerepet, ahol kiderült a magas fokú zenei műveltség.

DSC_0960Kellemes élmény lett az buliból. Kiválóan felépített műsor, profin kidolgozott minden pillant. Ez volt 2015 nyarának legelején a Barba Negra Trackban, Majka és Curtis. 

Kép és szöveg: Koncz Dezső

AYAHUASCA – AMIKOR A NÖVÉNYEK TANÍTANAK

A dél-amerikai őslakosok már évezredek óta használják, a Nyugati világ azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdett komolyabb érdeklődést mutatni iránta. Egyesek az emberi lélek gyógyítóját, a szellem tanítóját látják benne, mások boszorkányságként vagy pusztán egy újabb veszélyes hallucinogén kábítószerként tekintenek rá. Mi az igazság? Nos, az igazság az, hogy életem egyik legemlékezetesebb kalandján mentem keresztül, hogy erre a kérdésre választ kapjak.

DSCN9383Az utazás kezdete
Őszintén szólva már 10 perccel azután gyanút fogtam, hogy kiszálltam a repülőből Iquitos városának picike repterén. A három folyó, a Nanay, az Itaya és az Amazonas partjára épült település Peru észak-keleti részén, az Amazonas medencében található, s mivel közúton nem, csak vízi és légi úton lehet megközelíteni, ezért inkább repülőre szálltam. Örülnöm kellett volna, hogy a közel 40 fokos hőség és a magas páratartalom mellett nem egy nyitott mototaxiban (motoros riksa) jött értem a sofőr, hanem egy légkondicionált autóban, de mivel a 12 órán át tartó transzatlanti járaton sikeresen megfáztam, a hideg levegő inkább csak idegesített. A taxis úriember azonnal kifejezte aggodalmát állapotom miatt, és a zsebkendő mellett egyéb szolgáltatásait is felsorolta. Többek között megemlítette, hogy össze tud hozni egy remek sámán ismerősével, ha ayahuascázni szeretnék. Na igen…
Több hónapos dél-amerikai utazásom legelső napja volt ez. Számos oka volt annak, hogy Peruban kezdtem. Ezek közül az egyik az úgynevezett „tanító növényekkel” való megismerkedés, melyekről első kézből rengeteg izgalmas, már-már hihetetlen történetet hallottam. Két évvel ezelőtt Nepálban ismertem meg egy huszonéves amerikai zenészt, aki több éves komoly kábítószer-függőségétől szabadult meg, miután eltöltött három hónapot a perui esőerdőben, ahol heti rendszerességgel vett részt tanító növényekkel dolgozó ceremóniákon. Mint mondta, ezek közül is kitűnik az ayahuasca (kecsua szóösszetétel, jelentése a „lélek/halál indája”, ejtsd: ajavaszka) amely az emberi lélek és az univerzum titkaiba enged betekintést, és amely képes tartósan pozitív változást hozni bárki életébe. Megszabadíthat félelmeinktől, szorongásainktól, függőségeinktől és megvilágosíthatja számunkra a jövőbe vezető utat is. Mondanom sem kell, erősen kételkedtem egy ilyen csodaszer létezésében. Nyitott és kíváncsi világutazóként ugyanakkor már régóta hittem, hogy a világ merőben eltérő kultúráiba tett utazásoknál már csak a saját magunk megismerése felé vezető út tartogat nagyobb tanulságokat. Az érdeklődésemet tehát felkeltette annyira, hogy tüzetesebben is utánanézzek a dolognak. Egy évvel később már a perui őserdőben találtam magam.

 

DSCN9257DSCN9157

Egy titokzatos növény
Az ayahuasca egy sötétbarna színű, általában émelyítően édes, sűrű barna ital, melyet két növény összefőzésével készítenek. Az egyik a Banisteriopsis caapi indája (ezt hívják önmagában ayahuascának), a másik összetevő régiónként, sámánonként eltérő lehet, leggyakrabban a Psychotria viridis, ősi nevén chacruna. Utóbbi tartalmazza a spirituális utazáshoz szükséges dimetil-triptamin (DMT) alkaloidát, amely a növényvilágban és a főemlősökben egyaránt megtalálható vegyület, valamint az ember vérében és az agy bizonyos területein is kimutatható. Az ayahuasca inda biztosítja, hogy a szájon keresztül a szervezetbe jutó DMT eljusson a központi idegrendszerbe és ott kifejthesse hatását. (Alapesetben az emésztőrendszer lebontja a DMT-t a monoaminoxidáz [MAO] enzimeknek köszönhetően. Az indában található béta-karbolin alkaloidák blokkolják ezeket az enzimeket, így a DMT zavartalanul átjuthat ezen az akadályon.)
Ezeket a szédítő vegyületneveket természetesen nem ismerték azok a dél-amerikai őslakos indiánok, akik a prekolombiánus időkben felfedezték ezt a koktélt. Hogy ez valójában mikor történt, arról nincsenek pontos adataink Etnográfusok szerint 1500-2000 évvel ezelőtt már ismerték az italt. A koktél létezése már önmagában csodának számít, hiszen az Amazonas medencében található, több mint 80.000 növénytípus rengeteg kombinációs lehetőséget rejt magában. A mai sámánok állítják, az ayahuascát az egyéb tanító növények útmutatása segítségével fedezték fel. Bárhogy is történt, a mai Peru, Brazília, Kolumbia és Ecuador területén élő törzsek már évszázadok óta bizonyítottan használják az ayahuascát mágikus, gyógyító, vallási és egyéb rituális célokra. A növény az idők során a beavatási szertartások fontos kellékévé is vált. A szert a modernkori tudomány 1851-ben fedezte fel, amikor Richard Spruce angol botanikus a brazil őserdőt járva az Uapes folyó partján élő Tukano törzsnél találkozott először ezzel a főzettel. A 19. században több Dél-Amerikában utazó kutató is beszámolt az ayahuascáról. Az ayahusca kémiai hátterét a huszadik század húszas éveiben kezdték komolyan vizsgálni, a század második felében pedig már a gyógyászati, pszichoterápiai alkalmazhatóságára is felfigyeltek.
A hatvanas évek végén Amerikából indult erős, kábítószer-ellenes kampány és a pszichoaktív szerek démonizálását célzó törekvések gyengülésével az utóbbi bő évtizedben megváltozott hangulat hatására laikus körökben is egyre ismertebbé, népszerűbbé váltak a tanító növények, élükön az ayahuascával. Az úgynevezett ayahuasca-turisták száma egyre nő, s már nem csak Dél-Amerikában, a világ minden táján tartanak ceremóniákat. A folyamat hatására természetesen megjelentek a pénzéhes szélhámosok és a rosszakaratú sarlatánok is, akik a tudatlan, megvilágosodásra vágyó külföldieket gyakran sodorják veszélybe. Erről én tudtam, ezért éreztem magam kényelmetlenül, amikor már a taxis is egy ayahuasca szertartásra invitált. Később rájöttem, nem volt egyedül: szinte minden sarkon befizethettem volna egy ilyen kalandra. Ennek ellenére biztonságban éreztem magam, mivel egy olyan szervezethez tartottam, amelyet több közeli ismerősöm személyes tapasztalat alapján ajánlott. Tudtam tehát, hogy jó kezekben leszek.

DSCN9108DSCN9102

A ceremónia
Azt, hogy milyen élményben lesz része annak, aki az ayahuasca megismerésére vállalkozik, alapvetően két tényező befolyásolja. Az első a környezet. Fontos, hogy olyan sámánnal próbáljuk ki a szert, akiben megbízunk, és akit hitelesnek tartunk. Ugyanígy sokat számít, kik vesznek részt rajtunk kívül az eseményen és milyen helyen folyik a szertartás. Nyugodt, békés, a világtól elzárt környezetre van szükség, ahol senki és semmi nem zavarhatja meg a körülbelül 4-5 órán keresztül tartó élményt. Az őserdő mélye kiváló hely erre a célra.
A másik a fogyasztó lelki és fizikai állapota. Aki nem bízik a szerben, esetleg ódzkodik, idegenkedik, fél tőle, annak teljesen más tapasztalatai lesznek, mint aki nyugodt lélekkel, szemlélődve vág neki a ceremóniának. Sokat számít az életvitel is: a stresszes, frusztrált életet élő, káros szenvedélyeknek hódoló (cigaretta, szintetikus kábítószerek, alkohol stb.) és/vagy egészségtelenül táplálkozó emberek esetében az ayahuasca sokkal kevésbé tudja kifejteni hatását. Éppen ezért erősen javasolt testileg és lelkileg is megtisztítani magunkat bármilyen tanító növény megismerése előtt. Ha ez megtörtént, jöhet a szertartás.
Ahány ház, annyi szokás – mondják, és ez az ayahuasca ceremóniák terén sincs másképp. A különböző törzsek sámánjai más és más eljárásokat örököltek őseiktől. A legfőbb elemek azonban megegyeznek. Perui utazásom során két különböző helyen próbáltam ki a főzetet, és bár a ceremóniák közös alapokon nyugodtak, az apró különbségek érdekes színt vittek az élménybe. Hogy is néz ki tehát a szertartás?
A külön erre a célra épített házban, melyet malokának hívnak, este gyülekeznek az emberek, s leülnek a kör alakban leterített matracokra, szőnyegekre. Az oldalt általában csak szúnyoghálóval bélelt faházikóban csak egy gyertya világít, de később azt is elfújják, mert még a legapróbb fényforrás is bántóan erősnek érződik az ayahuasca hatása alatt. Miután a sámán fejben és lélekben rákészült a ceremóniára, egyenként odahívja magához a résztvevőket, és tölt nekik egy keveset (körülbelül egy decit) a sűrű folyadékból, melyet teának hívnak ugyan, de lelkes teafogyasztóként én nem keverném össze a kettőt. Amint az utolsó jelenlévő is megitta a saját adagját, a sámán elfújja a gyertyát. Minden sötétbe borul, s egy kis csend után – már amennyire az Amazonas állatoktól hemzsegő őserdeiben lehet csendről beszélni – felzendülnek az első ikarók, azaz sámánénekek. Ezek a dalok kulcsfontossággal bírnak egy ceremónián, hiszen a résztvevők biztonságos „utazásáról” gondoskodó sámánok az ikarókkal távol tudják tartani a gonosz szellemeket, s irányíthatják a szertartás menetét. A sámán és – ha van – a segítője egészen a szertartás végéig énekelik ezeket. Általában monoton, ritmushangszerekkel kísért dalokról van szó, melyek a maguk egyszerűségében óriási erővel bírnak. Mindeközben folyamatosan figyelnek a jelenlévőkre, nézik, nincs-e valakinek szüksége segítségre. A szertartás végén, mintegy 4-5 óra elteltével a sámán minden résztvevőnek külön elénekel egy utolsó ikarót, dohányfüsttel megszenteli őket, majd ismét meggyújtja a gyertyát. Időközben mindenki visszanyeri köznapi értelemben vett öntudatát: ha szeretne, elmegy aludni, de maradhat a malokában is gondolkodni, pihenni. Van min, van mit.

DSCN6668DSCN6490

 

Pillantás ismeretlen világokba
A szer a bevétel után körülbelül 30-60 perc után kezdi éreztetni a hatását, amely rendkívül változatos lehet. Radikálisan megváltozhatnak az észlelési folyamatok, a tér- és időérzékelés, a realitásról alkotott elképzelések. Gyakori velejárói az ayahuascának a lenyűgöző vizuális élmények, melyek olykor csak színes alakzatok formájában jelennek meg, máskor azonban mély értelemmel bíró, metaforikus víziók képében köszönnek vissza. Az utóbbi évtizedek kutatásai rámutattak, hogy az élmény alatt erős intellektuális, pszichés és spirituális belátásokra, önreflexióra kerül sor.
Semmiképpen ne gondoljuk, hogy a ceremónia egy könnyű élmény. Gyakran előfordul, hogy a szer hatására a testi-lelki méregtől hányás, izzadás, émelygés vagy hasmenés formájában szabadulunk meg. Különösen az utazás első szakaszában szorongató és félelemmel teli élményekben lehet részünk, olyan dolgokkal kell szembenéznünk, amelyek gyakran kétségbeesést válthatnak ki belőlünk. Azonban szinte minden esetben egyfajta megkönnyebbülés, megtisztulás érzése vesz rajtunk erőt a szertartás után, és ezek a pozitív érzések több hétre, hónapra, vagy egy egész életre is megmaradhatnak. Az élmény során lebomlanak az énvédelmi mechanizmusok és megnyílnak az utak a belső pszichés tartalmak előtt, lehetőséget nyújtva ezzel a korábbi, negatív minták megváltoztatására.
Saját élményeim rendkívül változatosak voltak. Először Iquitos mellett vettem részt ilyen szertartáson, egy, a világhálón is fellelhető szervezettel. Itt Don Lucho és családja gondoskodtak a spirituális élményről, a nyugati önkéntesek pedig a szervezet működtetéséről. Másodjára a dél-kelet-perui Puerto Maldonadótól nem messze találtam rá egy, csak a helyiek körében ismert sámánra, aki sehol nem hirdeti tevékenységét. A 83 éves Don Ignacio, aki egyedül él egy Infierno (Poklot jelent, talán azért, mert pokoli jó hely volt) nevű, eldugott, apró faluban, 50 éve vezet szertartásokat. A két helyszín és a körülmények eltérőek voltak, azonban a sámánok megbízhatósága, segítőkészsége és tapasztalata mindkét helyszínen garantálta biztonságomat. Semmihez sem hasonlítható hangulat, amikor az esőerdő közepén, teljesen ismeretlen állatok és a trópusi viharok hangja mellett spirituális utazáson veszünk részt. Rengeteget láttam és tanultam a szertartások alatt, és az azt követő hetekben is. A ceremóniák utáni időszak a reflektálás, feldolgozás időszaka, mely legalább akkora jelentőséggel bír, mint maga a szertartás.DSCN6435DSCN6432

A végtelenbe és tovább!
Mint mindennel a világon, az ayahuascával is lehet élni, és lehet visszaélni is. Egy összetett, titokzatos, és rendkívül erőteljes szerről van szó, melyben óriási lehetőség rejtőzik, ám rossz kezekben értelmetlen, sőt, kifejezetten veszélyes a használata.
Az ayahuasca bizonytalan jogi státusza ellenére a tudományos kutatások száma fokozatosan nőtt az elmúlt időben, jóllehet, messze elmarad a szer népszerűsége által indokolt mértéktől. Az eddigi eredmények meglehetősen ígéretesek: az ayahuasca tartós, előnyös életmód-, és gondolkodásbeli változást okoz a felhasználóknál, megnövekedik az asszertivitás, az életöröm, és csökken a szorongás mértéke. Nem is csoda, hogy olyan népszerűek ezek a túrák az alkoholisták, a drogfüggők és a háborús élmények hatására poszt-traumás stressz-szindrómában szenvedő veteránok körében. Különösen az Egyesült Államokban – ahol évente dollár-milliárdokat költenek, gyakran eredmény nélkül az ilyen betegségekben szenvedők kezelésére – csodálkoznak rá arra, hogy egy rövidebb spirituális kitérő Dél-Amerikában megoldást nyújt a problémákra. A növekvő érdeklődést jól jelzi, hogy 2014-ben az UNESCO már konferenciát is szervezett az ayahuascáról Ibizán. Itt többek között előadást tartott Máté Gábor is, aki Frecska Ede és Feldmár András mellett a növény egyik legnagyobb hazai szakértője. Ami engem illet, személyes élményeim meggyőztek arról, hogy a tanító növények valóban léteznek, és valóban tanítanak. Egy olyan világot, látásmódot mutatnak meg fogyasztóiknak, amely merőben eltér a mindennapi életben megszokottól. Egyértelműen pozitív változásokat vettem észre magamon is, melyeket lelki dimenziójukból kifolyólag nem tudok másnak, csak a tanító növényeknek tulajdonítani. Olyan kaland volt ez, mely egész életemre ki fog hatni. És ahogy ez lenni szokott, nem csak az enyémre…

DSCN6344DSCN6312DSCN6208Kép és szöveg: Kocsány Kornél

 

KONCERT AJÁNLÓ

Majka és Curtis nevéhez fűződik több is az elmúlt évek legnagyobb slágerei közül, aki pedig valamiféle haknira számítana a valóságshow sztártól élőben, az nagyot téved. A páros időről időre komoly zenekarral a háta mögött áll színpadra, így június 25-én is egy hatalmas szabadtéri őrület várható a Track-ben, csakis az igényesség jegyében.

majka és curtis

HAT JUDÓS TART AZ UNIVERSIÁDÉRA

Jerman- Szabó Franciska
– A tavalyi évben több alkalommal is kés alá kellett feküdnöd a sérüléseid miatt. Hogy érzed, mennyire sikerült a kihagyások után újra formába lendülnöd?
– Szeptemberben műtötték a vállam, decemberben pedig a gerincem. A műtétek után egy hosszabb rehabilitáció következett, emiatt az év elején nem is számoltunk az Universiadéval. Azonban a tervezettnél jobban alakult a felépülésem, és ennek köszönhetően részt vettem két versenyen, hogy felmérjük, mennyire bírom a terhelést. Mivel jól sikerült a megmérettetés, ezért további eseményekkel bővíthettük a versenynaptáramat. Úgy gondolom, hogy júliusra újra 100%-os állapotban tudok tatamira állni és bízom benne, hogy addig további sérülések nem hátráltatják majd a felkészülésemet.
– Az átállás leküzdésére mi a trükköd?
– Általában altató segítségével szoktam az idő eltolódási nehézségeket leküzdeni, mert normális esetben különben hetekre lenne szükségem az átálláshoz.

j 5 SzaboFranciska_001Keliger Bernadett
– Aggaszt-e valami az utazás előtt?
– Sokat szoktam fogyasztani. Nem mellékes, hogy egy tengerentúli megmérettetésen egy teljes nap elmegy az utazással, ami semmiképpen sem előnyös. Dél-Koreában szerencsére elegendő időnk lesz az átállásra, ez nyugodtsággal tölt el, mert így a fogyasztással nem kell kapkodni.
– Mit jelent számodra az Universiade?
– Nagyon várom már. 2009-ben indultam az EYOF-on, ahol teljesen magával ragadott a hangulat, rabul ejtett az olimpiai falu légköre. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy mindenképpen szeretnék kijutni egy hasonló eseményre. Tavalyelőtt a vállműtétem sajnos megakadályozott a szereplésben. A főiskolán most fogok államvizsgázni, ezért a TF-et is elkezdtem, hogy mindenképpen rendelkezzek tanulói jogviszonnyal, ami az indulás egyik feltétele.

j 2 KeligerBernadett_001Szabó Csaba
– Az Universiadéra hogy készülsz?
– Ez az első évem a felnőtt korosztályban, kicsit megterhelő átállni, de igyekszem minél jobban teljesíteni. A mezőny szerintem erős lesz, úgy gondolom az ázsiaiak, főként a hazaiak nagyon ütős csapattal vesznek részt. Személy szerint ez az első főiskolai versenyem, az első Európán kívüli versenyem, úgyhogy megteszek minden tőlem telhetőt.
– Magyarországon nyertél már egyetemi bajnokságot?
– Nem is akárhogyan. A 60kg-ban, a 66kg-ban versenyeztem volna a MEFOB-on, azonban ezekben a súlyokban nem volt induló, úgyhogy a 73kg-osok közé kerültem, és annak ellenére a dobogó tetejére tudtam állni, hogy két súlycsoporttal feljebb kellett judóznom.

j 4SzaboCsaba_005Vér Gábor
– Milyen speciális módon készülsz az Universiadera?
– Elég sűrű programmal. 29-én jövök haza Bakuból az I. Európai Játékokról és 30-án utazunk el Koreába, tehát sok pihenőm nem lesz. Ez lesz a második főiskolai versenyem. Mindenféleképpen jobb teljesítményt szeretnék nyújtani, mint két évvel ezelőtt. A cél a dobogó.
– Mit vársz a judo csapatunktól?
– Nem leszünk annyira erősek, mint a kazanyi Universiadén, de azért szerintem tudunk majd meglepetést okozni így is. Mindenféleképpen helyt szeretnék állni és jól szerepelni. Ez is ugyanolyan fontos verseny, mint a többi. Ugyan nem kvalifikációs torna, de azért nagy jelentőséggel bír, és azt gondolom, hogy nem kis dolog kijutni egy Universiadéra.

j 6 VerGabor_004Köller Milán
– Milyen mezőnyre számítasz Dél-Koreában?
– Egy-két jó orosz biztos lesz, plusz egy jó pár olyan külföldi versenyző, akik biztos, hogy letették már a névjegyüket Világ Kupákon, vagy más komolyabb versenyen. A tisztes helytállásban reménykedem, ha pontszerző helyet érnek el, már boldog leszek.
– Az olimpia előszobájának is nevezhetjük az Universiadét. Ez biztosan ad neked is plusz motivációt…
– Természetesen. Kint leszünk a magyar csapattal, ráadásul még soha sem éltem át ilyet. Ez lesz az első. Remélem, minél többször lehetőségem lesz még erre és ez egyre jobb eredményeket hoz majd ki belőlem.

j 3 KollerMilan_005A hatodik magyar versenyző Gorjanácz Zsolt lesz. Csapatvezető dr. Németh Endre.

j 1gorjanacz_zsoltFotó: Horváth György

 

ZEFI

Igyekszünk lapunkban, olyan embereket bemutatni, akik az életük során elértek valamit, ami figyelemre méltó, érdekelhet mindenkit. Mostani riportalanyom, Zeffer András egy olyan egyéniség, zenész, akit megtiszteltetés ismerőseim között tudni.

SONY DSC

– Mikor talált meg előszór a zene?
– Gyerekkoromban Édesanyám ültette el bennem a zene szeretetét. Ő matematika-fizika szakos tanárnő volt, de mind emellett elvégezte a Zeneakadémiát, ének – zongora szakon. Sokszor körbeültük Őt, amikor esténként leült és zongorázott nekünk. Ezeket az estéket soha nem lehet elfelejteni. Csak úgy ömlött a szeretet és a zene felém. Amikor a nővérem már tanult zongorázni és gyakorolt, le sem vettem róla a szemem, alig vártam, hogy én is odaülhessek és állítólag hibátlanul lejátszottam azokat, amiket tőle hallottam. Öt éves koromban be is írattak a szüleim zongorát tanulni, a híres és kedves Marina nénihez a zeneiskolába. Innentől tizenhat éven keresztül csak tanultam és tanultam, a zongora és a billentyűs hangszerek minden fajtáját, egészen a sípos orgonáig. De 1975-ben jött a rock zene és így a klasszikus zene helyett a könnyű zenét, azon belül is a rock zenét választottam.

Zefi 6Zefi 3

– Jelenlegi formában a „ritmus szekció” a stabilitás és Te, miként találod meg a fiatal tehetségeket?
– Elsősorban mindig a szemeket nézem. A szem a lélek, a személyiség tükre. Ez az első, amit figyelek, csak ez után jön, hogy mennyire lehet szimpatikus, mennyire fogadná el a közönség a fazont, a formát. Ha ezen a „rostán” átment, utána következik, hogy milyen tehetségű zenész, milyen kiállása van a színpadon. Az, hogy kiváló muzsikus, az alap követelmény. Természetesen nagyon jó és „high” kvalitású hangszerekkel kell, rendelkezzen.
Ez a szakma nem könnyű. Rengeteg áldozatot kell hozni a sikerért. Nagyon jó munkabírás, kitartás kell, jellemezze, de a legfontosabb, hogy akarjon a szó nemes értelmében „rock sztár” lenni, akarja és tudja is megmutatni, hogy mit tud. Fontos az egészséges, vidám személyiség, hogy évekig tudjunk egy cél érdekében együtt dolgozni. Ezt a legnehezebb elfogadtatni a fiatalokkal, mert ma az a trendi, hogy elő egy mikrofont, aztán alterbe-be nyomjuk…….., az meg nagyon távol áll tőlem….! A fegyelem, a pontosság, a szorgalom, az alkotás utáni vágy és nagyfokú lojalitás kell ahhoz, hogy a MOBILMÁNIÁBAN tag lehessen valaki. Egy biztos, hogy fiatalokkal akarok dolgozni és a fiatalság az erő ahhoz, hogy a jövőben még mindig legyen helyünk.

Zefi 5Zefi 8

– Életedben volt egy nehéz időszak, amiről gyakran beszélsz, sőt előadásokat is vállalsz ez ügyben, példát mutatva az embereknek. Honnan ez az erő?

-A sok munka több mint 30 év után, egy kicsit megbosszulta magát. A folyamatos hajtás, szervezés, utazás, a zenekarért való aggódás és megfeszülés. Soha egy nap szabadság sem. 2006-ban egy leukémiáiba torkollott nálam. Hála Istennek ebből már kilenc éve kigyógyultam. Soha nem tudott ez a szemét betegség a hatalmába keríteni, pedig kórházba kerülésemkor, orvosaim megmondták, hogy négy napom van hátra az életből. Kilenc hónap kórház, két hónap steril kabin, csontvelő transzplantáció, hatalmas akarat, rengeteg szeretet és fantasztikus orvosok, ápolók kellettek ahhoz, hogy meggyógyuljak. Gyógyulásom után az első dolgom volt, hogy szervezzem a visszatérésemet. 2008-ban pedig elindítottam a MOBILMÁNIÁT. Az erőt a családom, a barátok, a jó Isten és a közönség adja folyamatosan. Rendkívül erős vágyat érzek az ötleteim, gondolataim megvalósításához. Tántoríthatatlan vagyok, ha valamit kitalálok, még akkor is, ha tudom, a megvalósításához hegyeket kell, odébb toljak. Egy biztos: minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítasz belőle. Eddig az élet engem igazolt.

Zefi 7

– Hihetetlenül felpörgött a Mánia. Nagyon figyelsz a rajongótáborra. Szerintem a zenészek közül a legintenzívebben. Mennyire fontosak az életedben? Nem zavaró sokszor, akkor is, amikor talán egy kis nyugalomra vágysz?

– Nagy öröm számomra, hogy sikerült egy olyan Hard-rock zenekart létrehoznom, ami 2011-ben Fonogram díjas lett és évi ötven-hatvan előadást tudunk játszani itthon. Minden második évben új lemezzel jelenhetünk meg, de évente adunk ki egyéb kiadványokat, DVD-ket és koncert Cd-ket is. Miénk a világ legelső 3 Dimenziós zenei Blu-Ray kiadványa is. Sikerünk fő támogatói természetesen a közönség. Nagyon odafigyelek minden rezzenésükre. Ez nem tudatosan irányított, hanem belső igény. Olyan szoros kapcsolatok alakultak ki a közönségünkkel, hogy szinte egy nagycsaládot alkotunk. Ez nem tíz-húsz ember, hanem sok ezer ember. Az Ő jelenlétük soha nem zavaró. Azt nem mondom, hogy a koncertek után, néha nem igényelném csak azt a tizenöt percet, amíg visszazuhanok a „földi élethez”, de ha nincs rá mód, akkor nincs. Azért is nagyon szeretek velük lenni, mert ilyenkor is áramlik a szeretet, amit én nagykanállal habzsolok, bármikor. Éves szinten tartunk MOBILMÁNIA és Rock-Band nyilvános közönségtalálkozót, ami a Budakeszi Vadasparkban hatalmas sütés-főzéssel zajlik. Az év egyik legkedvesebb napja számunkra. De vannak évente visszatérő bulijaink, pl. az Agárdi Pop-strand, ami nem csak a koncertről szól már. A klub turnénkon eljutottunk olyan vidéki városokba, ahol évek óta nem látott rajongókkal találkoztunk, és akik úgy vártak minket, mint valami nagyon szeretett, régen látott rokont, vagy barátot és ilyenkor igazolódik be az, amit mindig mondok, hogy a rock, nem csak a zene, annál sokkal több!

Zefi 9Zefi 10

– Van a zenekar mellett egy ember, akiből Mobilmánia “rajongót” csináltál. Fontos ember és a sikerek egyik záloga, hogy a szövegeket Ő írja, pedig Horváth Attiláról tudni, hogy nem adja akárkinek a verseit Mióta lett ilyen szoros az együttműködésetek?

– Attilával 1996-óta szoros munka és egyre szorosabb baráti kapcsolatba kerültem. A kapocs Závodi Janó volt. Akkor indítottuk a TRB formációt, melynek zenekarvezetője és egyik fő zeneszerzője voltam. Ati, azóta figyeli az életemet, és szövegírója minden dalomnak. De nem csak szerzőpáros vagyunk. Mindent megbeszélünk, sokszor kérem a segítségét egy-egy komolyabb döntésem előtt. A lelkem és a szívem, már-már nyitott könyv a számára. Ő úgy írja a szövegeit, hogy akiket szeret, és nagyon jól ismer, azoknak az élete valamilyen módon benne van a dalokban. Ő írta és mondta azt rólam, hogy „ Zefi, te egy mozdony vagy. Te le nem térsz a sínpályádról, húzod magaddal a zenekart. Mész előre rendkívüli akarattal és erővel.” Mit mondjak, jól esett. A MOBILMÁNIÁT is együtt kezdtük el és visszük tovább. Főleg az óta nagy az öröm bennünk, amióta „STULÁT” (Molnár Péter) új énekesünket megtaláltuk, mert Attila szerint csiszolatlan gyémántot sikerült a magyar rockzenébe beemelnem. Megint kaptunk egy nagy lendületet, hiszen nem az öreg nyugdíjas évek totyogása van előttünk, hanem ismét kaptunk egy „új esélyt, egy új időt „hogy Attila szavaival éljek.

SONY DSC

– Mi várható a közeljövőben a zenekar életében?

– A MOBILMÁNIA új dobosának bemutatkozó budapesti koncertje a következő állomás. Elment a régi dobos – sajnáltuk, de nekünk tovább kell mennünk és így Csintalan Gyuri, Márk gitárosunk bátyja került a dobok mögé. Ez a koncert egy mega, orbitális nagyszabású buli lesz a BARBA NEGRA TRACK – szabadtéri színpadán, JÚLIUS 09-én, csütörtök este 20:00h-tól. Vikidál Gyuszi, alapító tagunk és társunk is részt vesz ezen a koncerten. Továbbá az ápolók jelenlegi helyzetén is szeretnék, szeretnénk segíteni ezzel a koncerttel, így 18 és 19 óra között őket és mindenkit, aki ezzel egyetért és szereti, a bandát INGYEN engedünk be.
Annyit elárulok, hogy hatalmas show és látvány övezi ezt a koncertünket, melynek egyik meglepetése lesz, hogy az új dobost, dobolás közben hat méter magasra felhúzzuk, a teljes dobfelszereléssel (cca. 300 kg) a TRACK színpadának csúcsába. Lesz min izgulnom megint.
A koncertet sok kamerával rögzítjük és DVD-t fogunk ez év végén ebből készíteni, reményeim szerint. Na, ha ezt a kiadóm igazgatója olvassa, megint fogja a fejét (nevet).
Lesz az idén is AGÁRDI POP-STRAND koncertünk augusztus 21-én, és megyünk a CSOKI FESZTIVÁLRA is Szerencsre, több fesztiválra és motoros találkozóra. Sok és nagy feladatok várnak ismét ránk. Töretlenül megyünk előre, mert :
„ Ez hajt és visz tovább, számomra ez a világ,
Létezés függőség csoda.
Át lendít mindenen, nem fárad néha sem
Remélem, nem fogy el soha…
Ez az őrület…” és a többit már tudjátok

Zefi 4Kép és szöveg: Koncz Dezső