JÁRNI AZ UTAMAT

Lássuk csak… Ha belegondolok, hogy mi is lennék perpillanat, amennyiben minden elvárásnak megfelelek, amik csak a szűkebb környezetemből áramoltak felém, akkor most ügyvéd és közgazdász lennék, nagy eséllyel házas, lenne egy olyan munkám, amit annyira nem utálok, hogy otthagyjak, mert jól fizet, de egyébként lélekölő, mert semennyire nem tudok benne kibontakozni.

Közben álmodoznék arról, hogy milyen helyeken járnék a világban, sorozatokba és filmekbe menekülnék alternatív életek megéléséért és csak egyre beljebb zárnám magamat. Mindezt pedig azért, mert hagytam volna, hogy mások találják ki helyettem, hogy engem mi tenne boldoggá, és hogy milyennek is kéne lennem.

Mostanában kezdett el bennem ismét felerősödni az a gondolat, hogy igazából minden esetben én dönthetem el, hogy milyen akarok lenni. Tök mindegy, hogy Japánban akarok Hello Kitty-ben mászkálni vagy éppen ki találom, hogy mától autószerelő akarok lenni. Beleteszem a fejembe, hogy milyen akarok lenni. Egy olyan nő, aki stabil. Aki boldog. Aki önmagában is egy egész embernek érzi magát. Aki tisztában van a saját értékeivel. Akinek nagy céljai vannak. Az, hogy az idevezető út pontosan hogyan fog kanyarogni és merre megy, azt úgyse tudom teljesen irányítani.

black-swan-road bald-map-road

A nagy célok azok, amik a leginkább kiváltják a default reakciót az emberekből. Kicsit elhúzva a szájukat, mély sóhaj közepette látod a szemükben azt a fajtanézést, amikor el kell vinned, elaltatni a kutyádat. Vagy a másik véglet, hogy teljesen felcsap bennük az ego, hogy te mégis milyen elmebeteg logika alapján mered azt képzelni, hogy elérhetsz valami nagyot ebben a világban. Hát ez nem egy film, ez a valóság!

Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan emberrel beszélgettem, akik őszintén azt mondták, hogy sok szerencsét és hogy remélik, hogy sikerül. Még kevesebbel, akik megértettek és elfogadtak az elképzeléseimmel együtt.

Ha nem azt akarod, ami mások számára is befogadható, akkor deviánssá válsz a szemükben. Amikor az árral szembe indulsz, akkor az mindig kicsit magányosabb, kicsit nehezebb, de talán ez az egyetlen olyan út, amin tényleg meg tudod ismerni saját magadat.

Nagyon rossz, amikor tényleg úgy érzed, hogy egy olyan utat jelöltél ki magadnak, amin a legtöbben nem fognak biztatni és nagy eséllyel néha kék és lila foltokkal leszel tele. Simán lehetséges, hogy időnként minden összeomlik körülötted, amit addig biztosnak éreztél és csak ülsz a démonjaid között és úgy gondolod, hogy hagyod az egészet a fenébe, jó lesz az a kötelező út. Majd eltelik néhány óra, néhány nap és érzed, hogy akkor is ez az az út, amin haladni akarsz.

Adri vagyok és gyógyulóban lévő megfelelés-kényszeres. Mély zuhanásba tud lökni, ha nem kapok szeretetet, magamra veszek kb. mindent, 12 milliószor önostorozom magamat, ha valakinek ellent kell mondanom és ez által csalódást kell okoznom. Még mindig. De most már ott növöget bennem az a valaki, akivé én szeretnék válni.

Ahogy elindultam, rájöttem, hogy csupa olyan utat kell még bejárnom, ami számomra felfedezetlen és ez néha félelmetes. Néha vissza kell fordulnom párról, mert nem oda vezet, ahova jutni szeretnék. Néha az utat elvágják. Néha egyszerűen csak tudom, hogy nem arrafelé kell mennem. A térképem nem előgyártott, hanem bennem van, épp emiatt időnként beljebb kell másznom, hogy berajzoljam a már ismert utakat.

Haladok ezen az úton, amin azért szerencsére vannak útitársaim, akik néha ott ülnek velem a démonok között vagy adnak egy kis részletet a térképből, ami csak útközben rajzolódik. Mások útján én vagyok az, aki valamit tud adni, amitől könnyebb továbbmenni és van ebben valami szép. Egyikünk sem tudja a másik útját járni. Viszont a világ egy sokkal boldogabb hely lenne, ha ezt nem is próbálnánk meg.

road-roadKaróczkai Adrienn írása

http://fitblog.hu/2015/08/18/jarni-az-utamat/

 

JÓ UTAT, SZEBB JÖVŐT HASSAN!

Csodák már pedig vannak! A hét elején írtam, pontosabban megfotóztam a Keleti Pályaudvari állapotokat és elsősorban a gyerekeket, na meg HASSANT, az ő kérésére. Gondolni sem mertem volna, hogy milyen lavinát indítok el.
Másnap felhívtam több barátomat, akikről úgy gondoltam, hogy rendelkeznek külföldi kapcsolatokkal. Elmeséltem a fotó történetét és arra kértem Őket, hogy továbbítsák a riportot egy-két olyan ember felé, aki segíthet. A beszélgetések során majd mindannyian jelezték, hogy természetesen megteszik, de úgy látták, hogy annak az esélye, hogy a férfi ismerőseihez eljut az információ, nagyon közel van a nulla százalékhoz.

Hassan 3Nem egészen három nap alatt 30 000 ember látta az írást. Összesen hatvankilenc országból érkezett megtekintést nyugtázó információ. Megmozdult a „világ”! Ami ennél is jobb érzésekkel töltött el, hogy tucatjával érkeztek a konkrét segítséget ígérő levelek. Köszönet mindenkinek, aki a maga módján hozzá tett, akár csak egy biztató mondatot is az ügyhöz.
Tegnap délelőtt érkezett a telefon, hogy Hassan-ért jöttek és biztonságban eljuttatták családjához. Ha riport, a fotó, semmi másra nem volt jó, csak arra, hogy egyesítsen egy szétszakított famíliát, már megérte. Hogy kikkel, hová, mindegy is. A lényeg, hogy száz százalékos információ alapján apa és fiú oda kerültek, ahová vágytak.

Hassan 1Sajnos, ehhez hasonló történeteket naponta ezrével lehetne megírni. Biztos találkoznak ezen az oldalon hasonlóval a közeljövőben. Az este kapcsán is jó volt érezni, látni a segítő készséget, ahogy magyar család földön ülve beszélget menekültekkel, vagy azt, ahogy egy férfi, egy hatalmas oldaltáskával megjelenve, szépen csomagolt szendvicseket kezd osztani. Itt jegyezném meg, hogy az ételosztás spontán módjánál, mindenki előre engedte a gyerekeket.
Érdekes volt látni azt is, ahogy egy hölgy megérkezett kerékpárjával, amire egy egész takarító szertár volt felpakolva. Csendesen megjegyezte, hogy Ő két napja látta először élőben a menekült áradatot és ezzel tud segíteni, pedig a foglalkozása nem takarítónő.

Hassan 2Segítők, adakozók szerencsére akadnak. Amire a közeljövőben, a napokban, de már ma is leginkább szükség lenne, az a pokrócok tömege. Egyre hűvösebbek az éjszakák és gyerekek alszanak az ég alatt, gyakran a csupasz földön. Belegondolni is szörnyű, hogy mi lesz velük, amikor rohamléptekkel megérkezik az ősz és a tél.

Hassan 4HASSAN történetét ezrek figyelték a Nagylátószög oldalain, s szerencsére siker lett. Ez egyetlen eset, de ha sokan cselekszenek, s akár egyetlen segítség ér célba, vagy okoz örömet, akkor sok hasonló történet íródhat. Talán ezt az írást is érdemes lesz a lehető legtöbb emberhez eljuttatni.
Kép és szöveg: Koncz Dezső

SZOBROK, LELKI GRAVITÁCIÓ ÉS AZ EMBER, AKI MÖGÖTTE VAN

Sokszor mondjuk, hogy csak a megfelelő kérdéseket feltéve kaphatunk megfelelő válaszokat.
De lehet-e életfilozófia a kérdések keresése? Úgy gondolom, igen.
Pár napja egy műterem-látogatással egybekötött beszélgetésre voltam hivatalos a Munkácsy-díjas szobrászművész, Kalmár János otthonába. Utam Óbuda -egy építkezéstől eltekintve- talán legbékésebb részére vezetett, ideális környezet ez az alkotáshoz.

DSC_0401(1)Úgy gondoltam ahhoz, hogy megértsek egy életművet, először a művészt kell megértenem. Megismernem a világképét, látásmódját, a motivációi mögé látnom, vagyis benézni minden olyan függöny mögé, ahová kevesek jutnak be. Eszembe sem jutott volna tehát szokásos interjú-procedúra keretében kínpadra feszíteni őt, inkább csak egy beszélgetésre vágytam ott, ahol születik minden.
Merthogy az udvar és a lakás egyben a hely, ahol az alkotások készülnek. Eleinte talán zavarban is voltam a szokatlan környezettől, hiszen az udvar és a helyiségek minden pontját szobrok borítják, és persze a művész órákig tudna beszélni minden darabról. Mert itt mindennek megvan a maga története, még a használati tárgyaké is- Kalmár szerint egyébként ez adja a lakás különleges atmoszféráját. Legyen egy üvegpohár vagy egy míves kialakítású villa a piacról, minden az igényesség előtt tiszteleg.

Ahogy kiléptünk az udvarra, a rengeteg korábbi szobor mellett megismerkedtem a Lelki gravitáció sorozat legújabb tagjaival, melyekből kiállítás nyílik szeptember 8-án, a Fugában.
A sorozat egyik érdekessége, hogy tagjai az úgynevezett geopolimer anyaggal készültek, amit a művész saját maga kevert ki. A hosszú kísérletezés eredményeképp létrejött anyag gyorsabb munkát tesz lehetővé, és minden eddiginél nagyobb alkotói szabadságot nyújt a művésznek.

DSC_0379(1)DSC_0492(1)

„Annyira esetleges, ugyanakkor közvetíti azt az energiát…”

Talán ennek a szabadságnak köszönhető az is, hogy a szobrok egyre nagyobbak, az udvaron közel három méteres darabok mellett sétáltunk. Közelebb lépve hozzájuk pedig látható az anyag érdekes hullámzása, ami szintén jelentőséggel bír a szobrász számára. Az érzékeny anyag illik az érzékeny megfogalmazású alkotásokhoz, és persze a készítőjükhöz is.

Ami mindig érdekelt, hogy mit él át egy művész alkotás közben és milyen motivációk mozgatják egy új munka elindulását. Emellett persze beszélgettünk az emberekről is, akik szintén különféle motivációkkal rendelkeznek és különböző elvárásokat cipelve lépnek be akár egy galériába, hogy megtaláljanak valamit.

„Az embereket az érdekli, amiben hiányt szenvednek”

Útkeresésük során pedig-melynek célja nem ritkán saját maguk megtalálása- a válaszok mellett újabb kérdésekkel gazdagodnak. Ez a folyamat maga a fejlődés. És, hogy mi a művészet szerepe mindebben? Kalmár János szerint a művészet feladata választ találni és segíteni a megfelelő kérdések megfogalmazását.

DSC_0427(1)Az életutakról beszélgetve eszembe jutott a kérdés, vajon ő gondolkozott-e azon, hogy másba fogjon. Válaszul egy kis maszkot akasztott le a falról, amit még gyerekként készített, így az első munkái egyike volt. Igen, ő azon szerencsések közé tartozik, akik a kezdetektől érzik tehetségüket valamihez és indulnak el a megvalósítás útján, ami maga a játék és a szenvedély.

Sokat beszéltünk erről a játékról és a kísérletezésről, melyek mind e folyamat részét képezik, és amit-ahogy az alkotó mondja-csak abbahagyni lehetne, befejezni soha.
Minden mű egy út része, melyen a művész új problémákkal vagy kérdésekkel szembesül, hogy azokból kiindulva kezdjen új munkákba. A folyamat célja pedig az örökös tanuláson kívül egy párbeszéd elindítása, melynek csatornája maga a műalkotás, befogadója a közönség, akik az egyéni értelmezések útján szintén tanulnak valamit.

DSC_0451(1)És, ha már párbeszéd, érdemes szót ejteni a 8-án nyíló kiállítás megnyitójáról is, amit a szervezők és a művész emberközelivé és egyben játékossá is tesz, félretéve a hagyományos „megnyitó-modellt”. A látogatókat zene fogadja a megnyitó kezdetén, mozgásuktól függően pedig többször is megszólalnak majd Dóra Attila kompozíciói a térben, melyet a Kalmár János szobraiból kiemelt grafikai motívumokkal festett vásznak tesznek izgalmassá.

Feltöltődve jöttem el a házból és szálltam buszra, hogy gondolatban máris rendezni kezdjek fotókat és emlékezetes mondatokat. Bízom benne, hogy sokan jönnek majd el- velem együtt-a kiállítás megnyitójára és, hogy nem félnek majd feltenni a bennük felmerülő kérdéseket…

Kép és szöveg: Illés Anett

SZÜNET NÉLKÜL, KÁVÉSZÜNET

Keresgéltem a régi fotók között és találtam egy Rózsaszentmártonban készült, kissé már megviselt képet. Gyakran jártam a Popovics családnál. Náluk emberibb, tiszta, nyíltszívű emberekkel ritkán hozott össze a sors. Szerettem ott lenni. A vendégszeretet olyan természetesen áradt belőlük, mint az erdei forrás.
Akkoriban, televíziós műsorokat gyártottam, főleg a fiatalok részére. Karola és Gyuri, a két gyerek, zenélni tanult, s számomra nem volt kérdés a szereplésük. Gyuri volt az, aki énekelt, zenét szerzett. Iskolai megmozdulásokon jelentünk meg egy teljes stábbal és vagy kétórányi műsorral. Pár számmal Gyuri is fellépett, s azonnal kiderült, hogy ereje van annak, amit a színpadon csinál, főleg a tini lányok szívét megdobogtatva. A műsor megszűnt, s a történet is más utakra terelődött.

K 12K 4

Következő találkozásunkra, már évekkel később került sor egy budapesti kollégiumban, ahol a fiatalok főleg a művészetek rejtelmeibe vetették bele magukat. Itt találkoztam először Németh Ferivel, Fecóval.
Megint évekkel később, már az A38-as hajón kerestem meg Őket, ahol koncertet adtak, immár zenekari kísérettel. Előadás előtt sikerült a Kávészünet alapítóival beszélgetnem. Gyurihoz szólt az első kérdés.
– Hogyan találtatok egymásra?
– Kilenc, tíz éve ismerkedtünk meg egy kollégiumban. A közös zenélés is innen eredeztethető. Elindult valami, de az első komolyabb megmérettetés, nyilvános megjelenés az volt, amikor jelentkeztünk egy tehetségkutató versenyre. Attól kezdve járjuk az országot, lett Managerünk, aki egyengeti az utat.

K 5K 9

– Fecó?
– Szobatársakként a kezdetekkor napi kapcsolatban voltunk. Rengeteget beszélgettünk, barátkoztunk. Amikor zenéltünk egy-egy alkalommal, még csak hobby volt. Hamar kiderült, hogy a verseket mindketten nagyon szeretjük és így kapcsoltuk össze a zenével az irodalmat.

K 11K 2

K 10– Verseket mi alapján válogattok ki megzenésítésre?

– Van egy Trendhagyó Irodalomóra műsorunk – mesélte Gyuri. Ezzel járjuk az iskolákat és ezért igyekeztünk elsősorban a kötelező tananyagot a programba illeszteni. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a kevésbé ismert költők művei is eljussanak a hallgatókhoz. Tematikusan válogatunk. József Attila, Ady Endre, a kortársak közül Juhász Magda, Varró Dániel vagy éppen Karafiáth Orsolya és még sokan szerepelnek egy koncerten.

K 7– Az alapfelállítás egy gitár és ének volt. A hangszer a tiéd Fecó. Mióta tanulod?
– Ének-zene tagozatos iskolába jártam, aminek így utólag nagyon örülök. Kórusban is énekeltem, s egyébként is érdekes a pályaválasztás, mert a gyerekek legtöbbje nem tudja még akkor, hogy mi akar lenni. Én is informatikát kezdtem tanulni és lehet, hogy ennek köszönhetően vagyunk így egymás mellett Gyurival. Magát, a gitárt nem tanultam, de a koleszben, a szünetekben rengeteget játszottam és szenvedéllyé vált a hangszer.
– Ma már, a megszólalás, felállítás más, mint a kétszemélyes formációnál. Kellett ehhez egy zenekar.
Erre először Gyuri válaszolt.
– Elég rég óta működik az ilyen felállás. Van trió is egy dobbal, de a komolyabb megszólalás mellé, érkezett basszusgitár és billentyű. Dinamikusabb, táncolhatóbb.

K 13K 8

Fecó folytatta.
– Igyekszünk a populárisabb vonulat felé terelni az egészet, mert sajnos a vers önmagában nem lenne annyira népszerű a fiatalság körében, mert mondjuk, rossz jegyet kapnak irodalom órán és sokszor az marad meg bennük, hogy ez nem jó dolog. Kaptunk rengeteg olyan levelet, hogy meghallgatták háromszor a megzenésítést és jött az ötös. Vannak az elődeink, mint a Kaláka, de mi egy könnyedebb, a fiatalok számára emészthetőbb módon visszük el a nagyon komoly mondanivalót.

A koncerten igazán vegyes társaság jött össze. Szinte a nyolcvan éves nagymamától, az alig tizenéves gyerekekig, sokan voltunk. A „parkett” legnagyobb százalékát azonban a húszon inneni és alig túli fiatalok tették ki. Öröm volt hallani – kár, hogy a tudósítás nem hangos – hogy „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…” Persze, aki lemaradt vagy nem is tudott róla, a srácok oldalain elérheti a kedvenc verseket a világ bármely pontjáról. Csak be kell írnia, hogy KÁVÉSZÜNET!

K 6Végezetül legyen itt Gyuri és Fecó hitvallása:
A versnek mindenütt helye van. Olyan értékeket tartalmaz, melyet más forrásból nem tudunk megszerezni. Nem szabad, hogy ez az élmény kimaradjon vagy háttérbe szoruljon a mai fiatalság számára. Sokan nehezen barátkoznak meg a verstanulással; többek között ebben segít a Kávészünet, hiszen a Trendhagyó Irodalomóra program által most már bizonyított, hogy megzenésítve sokkal könnyebb és egyszerűbb verset tanulni. Így a kínkeserves szavalatok helyett a diákok végre jó irodalomjegyeket, ezáltal sikerélményt szerezhetnek, ezzel a tantárgyat, s azon keresztül az irodalmat, a kultúrát is közelebb érezhetik magukhoz, és a tanárok és a diákok egyaránt pozitívabban mehetnek be egy-egy órára. Az interaktív órák és a parti hangulatú koncertek mellett évente több alkalommal kórházban kezelt gyerekeknek, idősek otthonában és hajléktalanszálló lakóinak szerez örömet az együttes.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Adri és a Muay Thai

A küzdősportokban van valami olyan energia, amitől egy egész más világba lehet kerülni. A súlyzós edzéseken már tapasztaltam azt, hogy teljesen be tudom magamat fókuszálni és felöltöm azt a megszállott, “van esélye, hogy megütlek, ha hozzám szólsz” fejet, ami miatt nem igazán ismerkednek velem az emberek a teremben.

Mégis, amikor feltekerték a kis pink bandázst a kezemre, majd mindenki más is magára öltötte a sajátját, olyan volt, mintha amikor a szuperhősök felöltik a ruháikat. Valami egészen más energia kezdett pattogni a levegőben és érezni lehetett, hogy mindenki egy olyan oldalát kezdi életre hívni, ami régen az embereket hajtotta a csatamezőn, hogy ők legyenek azok, akik valamilyen mámoros ködben győzik le az ellenfelet.

thaibox-bandazs40 fok, változóan szakadó eső, minden lélegzetvételt nehezítő pára próbált legyűrni mindenkit, mégis, senkin nem láttam azt, hogy ne adna bele mindent. Bemelegítettünk, majd, mint ifjú padavan, kaptam magam mellé egy thai harcost, aki egyébként is versenyző, de itt rengeteg aktív versenyző tanár is. A srác nagyon türelmes volt, minden mozdulatomat figyelemmel követte és folyamatosan korrigált. Nem az a típus volt, aki random dobálja a dicséreteket, de amint jól csináltam valamit, mindig megkaptam a kreditet.

Egy percre se hagyta a kötelező szüneteken kívül, hogy kiessek a küzdőszellememből és úgy fél óra után végre elérte nálam, hogy megrúgjam. Igazából a zsákot és a kesztyűket teljes átszellemültséggel ütöttem és rúgtam, de amikor közölte, hogy finoman rúgjam hasba, az nem ment. (Ez a része a dolognak, amit még fejlesztenem kell: játékból verekedni.) Majd amikor végre megtörtént, azon mindketten meglepődtünk, de innentől teljesen kibontakozott mindkettőnkben a felismerés, hogy nem vagyok annyira védtelen és rózsaszín, mint amilyennek először tűntem. 🙂

thaibox-adrijabEkkor jött az a pont, amikor kiszabadult a nagyon régóta lenyomott énem, aki igenis tud küzdeni. Akkor is, ha fáj, ha csíp, ha durva meleg van, ha fáradt és közben még élvezi is. Töltött, éreztem, hogy ott vagyok abban a pillanatban és semmi más nem érdekel, mint hogy a rúgásaim minél pontosabbak és keményebbek legyenek. Hogy az a rengeteg energia, ami felszabadult, összpontosuljon.

Annyira élveztem, hogy a srác a ring után a zsákoknál tovább edzett. Ha valami nem volt tökéletes, addig csináltam, amíg nem kaptam meg, hogy jó. Egy idő után a srác is felpörgött és beállt mellém, mondta, hogy éppen mit csináljunk (jab, right elbow, back, right kick, lean back, jab, uppercut, knee, stb) és a végén valamilyen hihetetlen eufóriában fáradtam ki és csináltam tovább a levezetést és a végén a nyújtást, amit egy olyan 10 év körüli kissrác tartott, aki olyanokat rúgott, hogy élmény volt hallani a csattanásokat is.

thaibox-coverAz edzés vége is egy egészen más dimenziót nyitott meg, amikor is mindenki meghajolt a másik előtt és megköszönte, hogy vele edzhetett. Volt ebben valami összekovácsoló. Valami plusz, amitől tényleg úgy éreztem kicsit, mintha egy olyan másik világhoz is kezdenék tartozni, ahol elfogadnak. Teljesen mindegy, hogy lány vagyok, rózsaszín a bandázsom, fiatal vagyok vagy bármi. Onnantól, hogy mindenkit elkap a hév, nem számítanak ezek a dolgok, csak hogy csináld. Mosolyogva. 🙂

p.s.: Felfedeztem azt a fajta örömöt, amikor lilás- kékes-zöldes foltok vannak a könyökömön és a lábamon, de ahányszor meglátom őket, minden alkalommal várom, hogy a következő órámon újabbakat szerezzek.

Karóczkai Adrienn írása

http://fitblog.hu/2015/08/11/adri-es-a-muay-thai-2/

MAJDNEM KOMMENTÁR NÉLKÜL! KELETI ALULJÁRÓ, 2015. AUGUSZTUS 24.

Szándékomban állt, hogy csak a fényképezőgépemmel tudósítok, s azt is csak a gyerekek világán keresztül teszem. Így is tettem, mindenféle kommentár nélkül. A szemek, a gesztusok, az arcokra kiülő érzelmek mindent elmondanak.

M 1M 2M 4M 5M 6M 7M 8M 9M 10M 11M 12M 13M 14M 15M 16M 17M 18M 19M 20M 21M 22M 23M 24

Ami miatt mégis történet lett a kora estéből, az HASSAN EL WAHIBI. Látta a fényképezőgépet és rögtön szerette volna, ha fiával készítek róla egy képet. Nem érttetem az arab nyelvet, de azt tudtam, hogy nagyon akarja a közös fotót. Nagy nehezen került tolmács, s fény derült a miértre! Két fia Svédországban él. Kerekes székes gyermekével elindult, hátra hagyva mindent, a szebb jövő reményében. Volt útlevele, pénze. Bulgáriában ellopták mindenét, s itt áll Budapesten, harmadik gyermekével. Hisz abban, hogy a fiai érte jönnek, amennyiben a fotók, a történet el tud jutni a világhálón Svédországba. Kérek mindenkit, akinek van ismerőse és el tudja küldeni ezt az írást a messzi északra, tegye meg! Kicsi a remény, de lehetetlenek nincsenek, mint annak a sok ezer gyermeknek, akik fel sem tudják fogni a körülöttük történteket, de szemük csillogása optimistán látja a világot.

M 3

Kép és szöveg: Koncz Dezső

—————————————————————————————————————–

Almost without a comment

It was my intention to report only with my camera, through the eyes of children. So that’s what I did, without adding comments. Eyes, gestures, the emotions embedded in the eyes tell everything.

The reason why the evening became a story is HASSAN ELWAHABI. He saw the camera and immediately asked me to take a picture of him and his son. I don’t understand Arabic, but I knew that he really wanted this picture. It was hard but eventually an interpreter helped us to shed light to the reason. His two sons live in Sweden. He started his journey with his son, who is wheelchair-bound and left everything behind, in hope for a better future. He had a passport and money. In Bulgaria he was robbed and lost everything. Now he stands here in Budapest with his third son. He believes that his sons will come for them, if these pictures and this story reach them in Sweden via internet. I ask everyone, who has acquaintances and can forward this message to the faraway north to do it! The chance is rather small but nothing is impossible. As it is for the thousands of children, who can’t even grasp what happens around them. All in all, their glimmering eyes see the world optimistically.

KAMMERER, IRÁNY A HATODIK OLIMPIA!

 

 

 

 

 

SONY DSC

Először, pár éve találkoztunk személyesen. Készült a „Szátok és sztorik” könyvem negyedik része, amelyben a kajak-kenu sport, előkelő helyen szerepelt a sportágak rangsorában. Zolit, egy edzésen tudtam elérni és először végignézhettem azt a hihetetlen energiájú szárazföldi gyakorlás egy óráját, ahol az edzők mérnöki pontossággal értékelték a furás időket, összevetve a szervezet által produkált eredményekkel. Nem lehet egyszerű eljutni a világ elejére a vízen száguldozva.

SONY DSC

Láttam Szegeden, ahol a hazai világbajnokság megnyerése után, úgy szakadt fel belőle az öröm, mint senki másból. Extázisban „üvöltötte” bele a világba a sikert. Azt gondoltam, hogy aki látta, soha nem felejti azokat a pillanatokat. Más sportoló számára, valószínűleg annyi elég lenne, amit Kamera összelapátolt az évek során, de Kammerernek még akkor sem volt az a végállomás.
A következő sorok a könyvből kerültek „átemelésre” cikkemhez. A fotók a Szegedi Világbajnokságon készültek.
Tíz emberből tíz említi nevét, amikor a férfi kajak-kenu sportra terelődik a szó. Tekintélye lett a világban, a sportoló társak között és közönség, a rajongótábor soraiban egyaránt. Már-már a nagy öregként emlegetik, pedig erről szó sincs, hiszen Kamera, KAMMERER ZOLTÁN három olimpiai és három világbajnoki aranya és hihetetlen sok egyéb rangú-rendű érme még messze nem a vég. Az ifjú titánokat meghazudtoló módon hajt edzéseken, s formáját látva borítékolhatóak a kiváló szereplések.

SONY DSC

– Derült égből villámcsapásként szakadt rám maga a sportág. Utcán nevelkedve elsősorban a grundokon rúgtuk barátokkal a bőrt. Példaképem volt Nyilasi Tibor, a másik pedig Farkas Bertalan. Tehát focista vagy űrhajós akartam lenni. Aztán még egy foglalkoztatott, mert apámmal egy vásár után jöttünk haza utánfutónkban a sok megvásárolt malaccal, amikor egy rendőr megbüntetett minket a túlterheltség miatt. Én csak annyit láttam, hogy apám egy köteg pénzt fizet a biztos úrnak. Ettől aztán rendőr is akartam lenni.
A focit komolyan is vettem, mert elkezdtem a Dunakeszi csapatában játszani. 1987. október 13-án otthon írtam a házi feladatot, amikor az unokatestvéremmel nagyon csúnyán összevesztünk. Jött haza szólni, hogy ő megy kajakozni. Akkor én azt sem tudtam, hogy ez mit jelent, csak azt láttam, hogy mehet, mert négykor a Duna parton kell lennie. Azt mondtam dühösen, én sem tanulok tovább, hanem megyek. Így jutottam le a vízre. Ő később abbahagyta én meg nem. Jöttek az eredmények, s ma a válogatott csapaton belül én vagyok a legeredményesebb versenyző. Neveznek is öregnek, pedig korra is van nálam idősebb. Szerencsére ma is fittnek, erősnek érzem magam, s remélem, tudom hozni életem egyik legjobb formáját a fontos versenyeken. Minden verseny után elemi erővel szabadul fel belőlem az öröm, pedig a győzelmet számtalanszor átélhettem nem is akármilyen mezőnyökben. Így volt ez egykoron a mini kajakos megmérettetésekben és ma sem kopott az érzés pedig huszonöt éve lapátolok. A mezőny ma nagyon erős, és ami pár éve még elég lehetett egy sima győzelemhez, hogy ma a döntőbe sem visz el. A legfontosabb szerintem az, hogy szeretem, amit csinálok.

SONY DSC

Ülök a képernyő előtt és figyelem a Milánóban történteket. Ez is „csak” egy világbajnokság! Drukkolok minden magyar egységnek, de legjobban Kammererért izgulok. Számára ez az egész nem csak arról szólt, hogy az érem színe milyen. Ha a kvalifikáció sikerül az olimpiára, márpedig ez a minimum elvárás, akkor egyedül a világon, Ő már a hatodikra készülhet. Belépett a világ sportolóinak legnagyobbjai közé.
Most második hely. Szép volt fiúk, szép volt KAMERA!

Kép és szöveg: Koncz Dezső

ÍZÖZÖN

Pár napja böngészem a különféle oldalakat, az augusztus 20-i programok miatt. Hihetetlen dömping! Nem túlzás azt állítani, hogy akár minden négyzetkilométerre jutott fesztivál, kirakodóvásár, ünnepség, koncert vagy valamilyen más jellegű megmozdulás. A gasztronómiai rovatunk erősítése érdekében, a Várkert Bazár előtt zajló Magyaros Ízek Utcáját választottam.

Ízek 1Kocsival reménytelennek tűnt a helyszín megközelítése, de mint kiderült, a városi közlekedés sem volt egyszerű. Nagy kerülők, araszolás mindenütt. Aztán, amikor a buszmegállóból igyekeztem megközelíteni az eseményt, már messziről látszott, hogy a standok megtekintése is komoly akadályokba ütközhet. Ennyi embert ritkán látni egy helyen. Úgy tűnhet „éhes” nép vagyunk, s fontos számunkra a teli bendő kellemes érzete.

Ízek 3Ízek 2

Belépve a tömegbe, aztán azt sem tudtam, merre kapkodjam a fejem. Csodás illatfelhők áradtak felém minden oldalról. Azt rögtön láttam, hogy ha mindenhol megállok, érdeklődöm, kóstolok, soha nem jutok a végére a sornak. Találomra választottam érdekességet. Mindenképpen meg akartam kóstolni az Ország Tortáját, de meglátva kilométernyi sort, erről az ötletemről letettem. Azért az olvasó kedvéért megörökítettem egy szeletet a „hírességből”, annak a kedves hölgynek a kezében, aki kiböjtölve a sort, boldogan indult a kincsével, családja felé.

Ízek 5Ízek 4

A forgatagban, azért, azt kifigyeltem, hogy sok családi vállalkozás kínálta portékáit, s az árusításban, igencsak kivették részüket a fiatalok is. Olyan lelkesedéssel álltak hozzá a munkához, mintha legalább is előállítói lettek volna  a szalonnának, a méznek vagy a lekvárnak.

Ízek 7Ízek 6

Ahol, először igazán leragadtam, az a Balmazújvárost képviselő Virágoskert Bio Gazdaság. Olyan szalonnát, amit ők kínáltak szinte sehol nem láttam még, magamat piacjárónak tartva. Érdemes lenne egy későbbi időpontban külön is megtekinteni a hétköznapokban munkájukat.

Ízek 8Ízek 9

Igaz, ez érvényes lehet akár minden áruját bemutató termelőre. Tovább lépdelve találtam rá a tökmag különlegességeket bemutató „csapatra”. Nem tagadom, feleségem legnagyobb bosszúságára, szeretem a magokat rágcsálni televíziózás, olvasás közben és ez bizony óhatatlanul azzal jár, hogy pár szem földre pottyan, elgurul, lehetőleg olyan helyre, ahol meg sem látom. Nos, itt a kínálat lenyűgöző volt. Olajos, chilis, valamilyen zöldes árnyaltú kínálta magát kóstolásra.

Ízek 10Ízek 11

Sok időt itt sem tölthettem, mert egyrészt sodort magával a tömeg, másrészt éreztem, hogy lépésről lépésre, találok ezernyi érdekességet. A tökmag csodákon túllépve, egy családdal végighallgathattam a Herbatea Manufaktúra tulajdonosától, hogy az alapanyagokat a legjobb, bevizsgált termőterületekről gyűjtik, mert tudják, hogy a természet a legjobb éléskamra.

Ízek 13Ízek 12

Pár méterrel odébb, a Villányi Metzing Pincészetről megtudtam, hogy az első és eredeti borlekvár készítői. Ezeket a forralt bor ízű lekvárokat, vad és vörös-húsok, halak, sajtok és desszertek mellé ajánlják kísérőként, mártásként. Megint pár méterre, aztán az igazi vásári mézeskalácsokat is megtekinthettem, a több ezer emberrel egyetemben.

Ízek 14Ízek 15

A Pékszövetség standján szorgalmasan csomagolták a kenyeret, zsömlét, kiflit, alig bírva a forgalommal. A sorban állás az éttermek előtt sem volt kisebb, főleg, ha a táblán a kaskastöke pörkölt invitálta a megéhezett vándort.

Ízek 16Ízek 17

Népszerű volt Raj Ráchel tortatervező Flódnija is, amely családi recept alapján készült, s maga a csinos alkotó kínálta. Ha valaki lemaradt volna erről az ízek utcájában, akkor bizton pótolhatja valamelyik Budapesten lévő tortaszalonjukban.

Ízek 18Ízek 19

Fa kádban, kézzel a helyszínen dagasztott és formázott tésztákból került igazi kemencébe a csodásan ízesített lángos, s semmi kétség, a két fatüzelésű szerkezet alig bírta kielégíteni a hosszú sorban toporgó tömeget. Lehetett itt hallani olasz, francia, német, orosz nyelven érdeklődőt, akik kimondottan megkedvelni látszottak a magyaros ízeket.

Ízek 20Ízek 21

Nem is csoda, ha már csak az ételek neveit olvasva is összefutott a nyál az ember szájában. Szamoskérről érkezett a Szatmári-kukorica kásás töltött káposzta, a kötött tésztaleves vagy a szatmári szilvalekváros fánk. A pultnál sokan szorgoskodtak, de volt egy aranyos segéd is, úgy tizenévesen leste a szakma fogásait. A vendéglátást nem árt korán kezdeni.

Ízek 25Ízek 24

A gasztronómia nyalánkságain kívül, volt még egy másféle „ínyenc falat”. A színpadon a Hot Jazz Band zenélt, s jobb választás a környezethez illően nem is lehetett volna a rendezők részéről. A szokásos magas színvonalon játszottak Bényei Tamásék, remek hangulatot „szórva szét” hallgatóságuk közé.

Ízek 26S, ha közben pálinkát kívántam volna meg, hát abból is volt bőven a Csalló manufaktúra jóvoltából. Beleszédült az ember, ha csak végignézett az üvegecskék során. Üvegbe zárt hagyomány, így határozzák meg a Balatonalmádiból származó prémium minőségű kisüstit. Mint, ahogy az üvegek megszámolása is jelentős időt vett volna igénybe, az ezernyi ízű, színű marcipán pulton sem volt egyszerű végig nézni. Nem is gondoltam volna, hogy ebből az édességből is létezhet ennyi féle íz, szín.

Ízek 28Ízek 27

Tovább állva, a szemem megakadt egy standon, elsősorban a vásár legcsinosabb hölgyei miatt. Férfi legyen a talpán, aki a Csodaszarvas kolbászainak, ilyen kínálás mellett ellent tudott állni. Na, persze a szépség kevés lenne az áru eladásához, mert a vevő nem csak ettől lesz törzsvásárló. Az áru minősége is garancia a visszatéréshez.

Ízek 30Ízek 31

Ízek 29

Mint, ahogy Rimóczi László, a Grillázsguru is termékeivel szerzett magának nemzetközi hírnevet. Csodás kézműves csokoládék készülnek, akár egyedi kívánságok alapján. Művészien megkomponált édes virág csodák, ami az alkalmi standon elérhető volt. Lajosmizsén a Rimóczi-Art kínálatában a kínálat szinte végtelen.

Ízek 35Ízek 36

Sétám végén még beálltam a sorba, az év fagylaltjáért, amit a Sulyán Cukrászda kínált. Meghallgattam az alkalmi koncertet, amit erkélyéről egy ott lakó úriember produkált. Elment a délután. Rá kellett jönnöm, hogy ha mindent alaposabban szemügyre akarnék venni, augusztus 21-én vissza kellene térnem, persze ezt más is megteheti, akinek felkeltettem az érdeklődését.

Ízek 37Ízek 33

Ízek 32Ízek 23

Kép és Szöveg: Koncz Dezső