RÉGI KOROK ÉRTÉKEI

Talán mind ismerjük a sztorit. A kietlen amerikai sztyeppe forróságában egy apró városka terül el.
A tájon-melyet sárgásbarnává perzselt a Nap melege-egy lélek se jár, a város pedig olyan csendes, mintha nem lakná senki sem. Az emberek jó része a helyi kocsmában keres menedéket.
Szemükbe húzott kalappal lépnek be a nyikorgó fa ajtón, majd leülnek a pult elé szűkszavúan rendelni a csapostól. Ő pedig, mivel tudja, hogy a „honnan jöttél” kérdésre pisztolylövés a válasz, nem kérdez semmit. Munkájához tartozik a bölcs hallgatás. Ahogy kitölti az italt, lomha izzadságcsepp folyik végig arcán.
De még mindig jobb, mint odakint, ahol a párától remeg a levegő, a mindent megbénító hőségben pedig csak maguk elé merednek és isznak az emberek.
A tornácokon idős farmerek vagy egykedvű legények ülnek. Pisztoly az övükön, fejükön kalap. Miközben italukba kortyolnak, bizalmatlanul méregetik egymást. Többnyire idegenek, átutazóban.
Poharuk szélén légy mászkál, de már el sem hessegetik, csak néznek előre kimérten. Ők is, és az itató mellett támaszkodó ifjak is egy jelenetet figyelnek, ami megtöri a lusta csendet.
Az út közepén nagy, fekete lovaskocsi áll, előtte szénfekete sörényű, erős lovakkal. Egy kereskedő vitatkozik a halottas kocsit vezetővel. A nagydarab, jól öltözött kereskedő épp útban volt egy másik város felé, amikor a szeme láttára halt meg egy férfi. Mivel senki sem segített a szegény ördögön, a tisztesség úgy kívánta, legalább a halála után kapjon rendes bánásmódot.
Messze a város túlsó végén kopár, csúf domb, a Kopasz magasodott. A kereskedő arra akarta megkérni a halottaskocsis férfit, hogy szállítsa oda Sam-et, tisztes fizetség ellenében persze.
Az öreg azonban nemet mondott, hát ezen vitatkoznak percek óta felverve a várost, akár vihar a port.
A kereskedő értetlenül fogadja az indoklást, miszerint Sam azért nem kerülhet a Kopasz dombra, mert indián volt. A kérdésre pedig, hogy mióta jár ez így, azt a választ kapja, hogy „mióta civilizálódunk”. A kocsit vezető pedig nem akarna golyót kapni az úton rá leselkedő puskák egyikéből, hiszen az emberek többsége nem nézné jó szemmel, ha egy indián gödre kerülne a rozoga Kopaszra, ahová máskülönben helyet kaptak még a legalávalóbb gyilkosok és rablók is.
Nem volt ember a vidéken, aki kockára tette volna az életét a feladat kedvéért, így a becsületes kereskedő magából kikelve toporzékolt, a halottas kocsi vezetője pedig karját széttárva nyugtázta, hogy márpedig ezt a szállítmányt senki sem fogja elvinni. De akkor megjelent A SZILÁRD ERKÖLCSŰ FÉRFI. Minden tekintet rá szegeződött, ahogy kilépett a bámészkodók közül és nyugodt, mély hangján kijelentette, ő vállalja a feladatot. Kalapja, inge, nadrágja és csizmája fekete volt, akár a lovak sörénye, járása tekintélyt parancsoló. Egy percre újra elnémult a város, melynek most már minden utcán lézengő tagja az eseményeket figyelte. Közöttük volt egy szőke férfi is, hússzín ingben, aki eddig egy fának támaszkodva szemlélte a jelenetet, egy fűszálat rágcsálva szórakozottan. Őt mintha mulattatta volna a helyzet. Mégis, amikor a feketeruhás mellé lépett, arca megkomorodott, s a két hős némán egymásra bólintva ült fel a szekérre, a helyiek egyre nagyobb ámulatára. Világszám volt készülőben, ez kétségtelen! A temetkezési vállalkozó pedig a drága kocsijáért aggódott, de hiába rimánkodott, a fekete kalapos a lovak közé csapott a gyeplővel, és a kocsi megindult. Némán és lassan haladtak, a szőke puskával a kezében figyelte a házakat, a fekete ruhás pedig csak annyit szűrt ki fogai és szivarja-melyet még indulás előtt gyújtott-közül, hogy „ott mozog a függöny”. És valóban, a mozgó függöny mögött egy puskás lapult, a következő pillanatban pedig már lőtt is volna ki az ablakon, de a szőke keze fürgébb volt. Az egész város vonult a lassan döcögő kocsi után, a két ismeretlen szövetséges pedig higgadtan figyelte őket és az utat.
De megérkeztek végre a Kopasz domb bejáratához. A fa kerítés előtt mogorva tekintetű férfiak gyűltek össze a szekérre várakozva. Kettő közülük előrébb lépett és felszólította embereinket, hogy forduljanak vissza. Ahogy akaratuk egymásnak feszült, érződött a levegőben, s megkezdődött az ujjak észrevétlen tánca a pisztolyok felett. Az útonálló és a szekéren ülő elszánt tekintete egymásba fúródott, de mire előbbi keze csak megrándult, a fekete ruhás már elő is kapta fegyverét és kézfejen lőtte vele mindkét gazembert. Azok vérző kezüket szorongatva lassan elálltak az útból, és mellettük nem akadt olyan, aki a sorsukra akart volna jutni. A fekete kalapos pedig hátrafordult, majd szavait az eddig bizonytalan férfiakhoz intézte: „Hat emberre van szükségem”.
És máris előlépett hat ember, hogy levegyék az indián Sam-et a kocsiról, majd gödröt ássanak és abba belefektessék.
Mikor hőseink visszaértek a városba, a kereskedő ujjongott örömében, majd egy flaska whisky-t csúsztatva a szőke zsebébe továbbállt azzal a felkiáltással, hogy ha száz évig él, ezt akkor sem felejti el…

magnificent-seven-13Illés Anett írása
Fotó: illusztráció

IRÁNY MILÁNÓ! START A VILÁGBAJNOKSÁGRA.

Sajtótájékoztatóra invitált a meghívó. Válogatott kajakosaink, kenusaink jelentek meg egy utolsó haza beszélgetés lehetőségére az újságírók, televíziósok körében. Évek óta hozzászokott a közvélemény ahhoz, hogy tucatjával szállítja a sportág az érmeket, remek helyezéseket a világversenyekről. Milánó, azonban egy kicsit mást jelent majd versenyzőinknek. Baráth Etele mondta el bevezetőjében, hogy miért is.

K-N 2„Idén nem elsősorban érmekért, hanem kvótákért megyünk a világbajnokságra, ami azt jelenti, hogy ezúttal többet jelenthet nekünk három hatodik helyezés, mint két megnyert arany – kezdte mondandóját Dr. Baráth Etele, a sportág első embere, aki azért gyorsan hozzátette, hogy a gyorsasági válogatott az elmúlt évekhez hasonlóan, szeretné idén is elnyerni a legsikeresebb nemzetnek járó címet a versenyen. – Hosszú-hosszú évek óta az olimpiai versenyszámok tekintetében a kajak-kenu Magyarország legsikeresebb olimpiai sportága, ezt a büszke titulust annak ellenére is megtartanánk, hogy talán egyetlen más sportágban sem koncentrálódik ennyire egyetlen versenyre a kvóták megszerzésének esélye.”

K-N 3K-N 5

Sort került egy jelképes slusszkulcs átadására, amit a legújabb szponzor, a Mercedes nyújtott át a szakágnak. Meg is kérdeztem Sztipichné Kozári Erikát, a Mercedes-Benz Hungária Kft marketing és PR vezetőjét, hogy miként esett a választásuk a sportágra.

– Néhány évvel ezelőtt indítottuk útjára a „Világszínvonal Magyarországon” kampányunkat, amelynek az a lényege, hogy büszkék vagyunk a magyarok minőségbeli maximalizmusára. Olyan kulturális eseményeket, sportágakat szólítottunk meg, akik jó hírünket viszik a világba. Ilyen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Zeneakadémia. Sportban, a Magyar Kézilabda Szövetségre esett a választásunk először és ott Arany Fokozatú Támogatóként vagyunk jelen, aztán jöttek a vívók, akik szintén elismerésre méltó eredményeket érnek el. Azt gondolom, a kajak-kenu sportág szereplése önmagáért beszél, s így természetes volt a szponzorálás.

K-N 6Természetesen a „csapatról” fotók készültek a világ egyik legszebb autója mellett az indulás utolsó óráiban. Forogtak a kamerák, kattogtak a fényképezőgépek, s indult a riportalanyokra való „vadászat”. Elsőként az egyik legfiatalabb utazót szólítottam meg.
Egy új páros, Nádas Bence és Boros Gergely képviseli majd a magyar színeket K-2 1000 méteren, a szerdán kezdődő milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.
Bencét kérdeztem, hogy egy fiatalember, húszon innen miként jut el a világbajnokságra?
– Kell egy olyan toló ember, akit “beszerezetem”. Persze, egy párosnál elsősorban az számít, hogy a technikák mennyire passzolnak. Ha megvan az összhang és annyit dolgozunk, mint mi, akkor abból nagyon jó eredmények tudnak kijönni.
– Kajakozni mikor kezdtél?
– Hiperaktív gyerek voltam. Más sport alapjaival hiába is próbálkoztam, egyszerűen nem értettem hozzá, mígnem megoldásként lehoztak kajakozni. Először a társaság jött be, aztán az is kiderült, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkoznom.
– Új a páros, milyen esélyekkel indultok?
– Nagyon jól megy alattunk a hajó. Bízok egy dobogóban, az első cél az olimpiai kvalifikáció. Erősek az ellenfelek, de dolgoztunk annyit, hogy annak eredménye kell, legyen.

K-N 7Pál Zoltán „tanítványával”, Dudás Miklóssal egy átlag magasságú riporternek nem egyszerű riportot készítenie, mert vagy le kell ültetni a kajak-kenu sport egyik legnagyobb tehetségét, vagy pipiskedve kell magasra tartani a diktafont. Nekem ez utóbbi jutott.
– Miként éled meg az esélyességet?
– Mondhatnám azt is, hogy nyom, de igazából ezzel nem szabad foglalkozni. Próbálom pozitívra fordítani az eredményvárást. Fel vagyok készülve, nem hibázhatok.
– Az ellenfeleidet feltérképezted? Mit tudsz róluk?
– Távomon, a kétszáz méteren van négy-öt olyan ember, akik mindig ott vanak az élmezőnyben a világversenyeken. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évekhez képest én magasan most vagyok a legjobb. Most csináltam végig úgy mindent, beleértve a pihenést, a regenerációs időszakot is, ami a lehető legoptimálisabb. Azt gondolom, hogy ott leszek az elején.
– A kétszáz méter nagyon rövid. Szoktál közben gondolni valamire? Figyeled a taktikai utasításokat?
– Aki, gondolkodik, az már vesztett. Még ezer méteren is belefér egy hiba, korrigálható. Amikor jól zárom a versenyeket, azt figyeltem meg, hogy már előtte is csak az az egy van bennem, hogy nyerni kell. Mint egy terminátor, aki gyilkolni akar, ha nem így teszel „megesznek”.

K-N 4Miklós méreteit, erejét elnézve, már csak látványától megremeghetnek ellenfelei, miközben, Ő állandóan mosolyog. Még el tudtam csípni egy rövid beszélgetésre Kammerer Zoltánt is, akivel azért már régebb óta ismerjük egymást. Amikor a Sztárok és sztorik könyvem negyedik részét állítottam össze a legjobb hazai sportolókról, nem volt kétség, hogy benne lesz.

– A legtapasztaltabb résztvevője vagy a keretnek. Nem furcsa?
– Pont a napokban gondoltam bele abba, hogy nem is olyan régen, én voltam a legfiatalabb tagja a csapatnak a kilencvenes évek közepétől. Tavaly még nem voltam egyedül. Ott volt Kovács Kati Kökény Roland. Húsz éve nem gondoltam volna, hagy még itt leszek.
– Mi kell ahhoz, hogy ennyi versennyel a karodban, még élvezd a kajakozást?
– Legfontosabb minden embernél, nem csak az én esetemben, hogy valaki mennyire szereti a munkáját, mennyire az élete. Most sem találok benne rossz pillanatot.
– A lelkedben, mi játszódik le, ha készülhetsz az olimpiára?
– Öt már volt, ez lenne a hatodik. Amennyiben ez megvalósul, rekorder lennék az egész világon és természetesen Magyarországon is. Utolérném Gerevich Aladárt és ez nagy boldogság lenne.

K-N 8Mi, pedig drukkolhatunk sportolóinknak a vasárnapig tartó világbajnokságon. Hajrá lányok és fiúk!

Kép és szöveg: Koncz Dezső

CSÚCSRA JÁRATOTT FESZTIVÁL

U 1 U 2

Az utolsó napon úgy terveztem, hogy a Nagyszínpad fő attrakcióját, a Limp Bizkit koncertjét megfotózom, mert, hogy erre külön kellett regisztrálni. E szerint érkeztem, de kiderült, hogy nem férek be a fotósi keretbe. Nagyon nem szomorkodtam, mert a látnivaló vasárnap este csúcsosodott ki talán legjobban. Elindultam hát felfedező útra!

U 12U 18

Láttam, ahogy csapatok készítik az utolsó felvételeket hátizsákokkal felszerelkezve, nem várva meg a bulik végét. Lehet, hogy tudtak valamit az időjárás felelőstől, mert bár minden nap ragyogó idővel ünnepelt a Sziget, a végső tűzijáték után az égiek is hasonló módon döntöttek, s nyakába zúdítottak a táborozóknak egy jó adag vizet.

U 4U 3

Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A Világszínpad felé közeledve, már messziről Francia szöveget és kegyetlen jó dallamokat lehetett hallani. HK and Les Saltimbands lelkesítette a szép számú honfitársat. Lengtek a zászlók és énekelt a nép. Hadadi Kaddour algériai bevándorló szülők gyerekeként, igencsak korán a fejébe vette, hogy szórakoztatni fogja az embereket. A zöldséges fia, segítve édesapjának, sztepp tánccal kápráztatta el a vevőket, így gyűjtve törzsvásárlókat. 2006-os, első albumuk után már a turnéjuk alatt leginkább a rajongók verbuválására koncentrált. A Szigeten is fergeteges bulit hoztak. Miközben fényképeztem, egy Angol hölgy szaladt hozzám, aki lelkesen kiabálta a hangzavarban, hogy az egész világon ez a legjobb zenekar.

U 5U 7

A következő koncertig volt még egy kis időm, így benéztem a Vurstliba, ahol Mikropódium vezetőjétől Lénárt Andrástól megtudtam, hogy a lányok és fiúk, akik a vendégek szórakoztatásáért felelnek, amolyan színi tanoncok. Rengetegen próbálták ki a kuglizást, a vásári fa halak kifogását, a célba lövést, vagy tértek be a jósdába.

U 11U 8

U 9U 10

Gyerekkori emlékeim elevenedtek meg, amelyekben elmerültem volna még szívesen, ha nem kezdődött volna a Dhoad Gypsies Of Rajatsman india formáció izgalmasnak ígérkező előadása. Gyorsan utána is néztem, hogy mit várhatok az előadóktól. Az észak-nyugat-indiai Rádzsasztán a cigányok XV. századbeli vándorlásának a kiindulópontja volt, sőt egyes kutatások szerint a szülőhazája is. Az viszont egészen bizonyos, hogy már az V. században rádzsasztáni muzsikusokkal szórakoztatták magukat a perzsa uralkodók – ennek nyoma maradt a történetírásban. Azóta nyilván számos befolyás érte a rádzsasztáni zenét, de változatlanul tetten érhető benne a muzulmán és a hindu, a szakrális és a világi, illetve a különböző indiai etnikai csoportokhoz kötődő hagyomány. Megőrizte extatikus ritmusait is, és éppolyan szorosan kötődnek hozzá a tűznyelők, fakírok és táncosok mutatványai, mint az egykori vásárokon. Ezt tükrözi a Dhoad – Gypsies from Rajasthan előadása is, mely az utóbbi tíz évben nyolcvan országban adott ízelítőt a rádzsasztáni cigányzenéből, és az attól elválaszthatatlan cirkuszi mutatványokból. Sajnos igazán nem lehet leírni az élményt. Látszott a zenekar tagjain, hogy nem csak játsszák, hanem élik is muzsikájukat.

U 21U 22

U 23U 24

Még volt hátra egy pár óra, amikor a Blus-Ír Színpad elé keveredtem. Itt még nem voltam, de soha nem késő, annál is inkább, mert a Grunting Pigs két tagja nyomta a „disznó röfögést”. Ezt jelenti a nevük nyers fordítása. A “Grunting Pigs” Pribojszki Mátyás – az egyik legismertebb hazai és európai szinten is jegyzett, elismert szájharmonikás, valamint Szász Ferenc – gitáros /Pribojszki Mátyás Band/ DUÓ formációja. Műsoruk energikus, vidám, erőteljes és pozitív blues zene, amelyben a szájharmonika, -mint domináns szólóhangszer- igazán egyedi és sokszínű hangzása mellett, a virtuóz gitárjáték, valamint az ének jelenik meg, így alkotva kerek egészet. A duó műsorán angol nyelvű klasszikus és kevésbé ismert blues darabok, valamint sok saját, – szintén angol nyelvű – szám szerepel. A formáció missziója az élő zene és elsősorban a blues zene népszerűsítése, igazi hangszereken keresztül, kizárólag élőben.

U 29 U 30

Rengeteg látnivaló hevert még szana-széjjel, amit szorgalmasan fényképeztem is egy-két későbbi visszaemlékezés reményében. Vasárnap este már nem éreztem annyira a telt házat, de valószínű, ha a sziget egy nagy hajó lett volna, el nem is, de a megsüllyedés minden bizonnyal tetten érhető jelenség volt. Sokan igyekeztek még kihasználni az utolsó órákat, hogy az önfeledt szórakozás minden cseppjét kiigyák poharaikból.

U 16U 17

U 18

Hátra volt még egy igazi kedvenc formáció, az Intim Torna Illegál. Számtalan bulin megtapasztaltam, hogy, hogy van, az az ereszd el a hajamat, hangulat, amit a négy zenész buliról-bulira hoz. Dorogi Péter, énekes frontember, igencsak a legnagyobb sztárok közé sorolható, s gondolom, ebben az ezernyi tini lány cseppet sem kételkedik. Kiss Sándor Managerként úgy lavírozza az együttes hajóját, hogy azt hasonló feladatokat ellátó kollégái is csak irigykedve figyelhetik. Nem mellékesen basszusgitárjával az egyik ütem felelőse a bandának. Mint, ahogy ezt teszi Gálos Ádám dobszerkója mögül, félelmetes precizitással. Nádasdi János szintén ütőhangszerekkel és énekével erősíti az Intim Torna Illegált, s hangulatfelelős szerepet is ellátja. Jó kis társaság így együtt. Méltó zárása volt számomra a fesztiválnak.

U 26U 28U 27

Illenék most egy összefoglalót írni, de azt gondolom, több ezer fotó birtokában. erre később kerítek sort. A látogatottsági adatok, gondolom egy pár nap múlva lesznek nyilvánosak vagy akár órákon belül, s ezek tudatában még visszatérünk a hét nap történéseire. Egy biztos, ennyi országból, ennyi fiatalt egyetlen más dolog nem tud Budapestre vonzani, csak a Sziget Fesztivál.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

HAJRÁZOTT A SZIGET!

Nagyon korán kezdtem „szigetelni”, mert több délutáni program érdekelt. Majd minden színpad kínált csemegét és a hajrában, valahogy úgy éreztem, hogy semmiről nem szabadna lemaradni. Volt egy jó pár olyan produkció, amely kihagyhatatlannak tűnt már az elejétől fogva, de valahogy a „sűrűben” mégsem került rájuk sor. Na, majd ma! A hőmérséklet is arra játszott, hogy csúcsot fut szombaton, valószínűleg meg is tette. Hőmérőm nem volt, de már menet közben kezdtem, nem irigyelni a Punnany Massif együttes tagjait. Délután négykor kezdeni, bátor vállalkozás. Csúsztak is vagy tíz percet a beállások miatt, de a zömében hazai rajongók türelmesen várták a durranást. A csapat pécsi illetőségi, s mivel születésileg magam is a legszebb Magyar városból való vagyok, már csak ilyetén is szimpatikusak. Természetesen az országos népszerűségüket nem ennek köszönhetik a hip-hop zenét produkáló fiúk, akik magukat leginkább társadalmi funk jelzővel szeretik meghatározni. Az egészet ketten találták ki, de mostani felállás szerint rengetegen vannak és ennek megfelelően színesen szólalnak meg. Talán, hazai zenekar ennyire a napi témákat, nem is fogalmazza meg világosabban, mint Ők.

6 nap 16. nap 2

Fotózni az előírásoknak megfelelően három számot lehetett, s át is vezényeltem magam, na hová? Természetesen a Világzene felé. Napi kezdésként a The Egyptian Projet produkciójára hangolódtam, de mint mindig, menet közben találtam érdekességet. Lets Go Afrika, hirdette a felírat és először egy tam-tam dob oktatásba tekinthettem be, miközben Senegal csinos hölgyei fonták a raszta frizurákat. A mozgás sem maradt el a programból, mert kiváló, autentikus zenei aláfestéssel, tanították a bátor jelentkezőket tánctanáraik.

6. nap 3A kezdés a Világszínpadon igencsak kínos volt. Alig lézengtek a kánikulában emberek a környéken. A pódiumra léptek a zenészek, akik között francia és egyiptomi művész is volt, s elkezdték játszani a repertoárt. Fura hangzás, eredeti hangok, hangszerek, keverve az elektronikus világgal. S lás csodát, a tér egyre jobban megtelt. Mondtam én máskor is, hogy mágnes van a színpadon. Valahogy az emberek ebben az elvadult világban, vágynak a tiszta, hangra, a letisztult hangszeres megszólalásra. Jöttek szép számmal a hőség ellenére. A Project pedig egyre jobban belelendült.

6. nap 76. nap 8DSC_1663

Érdekelt más fellépő is, ezért indultam egy körre. Találkoztam olyan fejekkel, arcokkal, akiket nem lehetett kihagyni a fényképezendő témák közül. A sátrak között, a szabad területeken rengeteg fiatalt láttam pihenő pozícióban, mert természetesen a tegnapi este is hajnal felé ért véget. Két buli hely között békésen szunyókáltak, fittyet hányva a hangzavarra. Sokan voltak, akik keresték a még fel nem fedezett helyeket is. Egyre jobban keveredtem a sziget szélére, amikor igen agresszív rock zenét hallottam. Így jutottam el el, az Európa Színpadhoz, kint létem alatt először.

6. nap 186. nap 66. nap 4

Szerencsém volt. A HAYDAMAKY, Ukrán zenekar „zúzott”. Úgy rájuk csodálkoztam, mint aki ufókra talált. Összegyűlt a sziget „Ukránsága” zászlókkal és énekelték az anyanyelven megszólaló dalokat. Annyi energia szakadt fel az egész bandából, amelyet, már régen tapasztaltam. Külsőségeiben is és belsőjében is dübörgött a kozák rock! Ha nem láttam, hallottam volna Őket, akkor egy „sziget élménnyel” kevesebb lenne, amit meg tudok osztani.

6. nap 146. nap 116. nap 12

Egészen más műfaj felé vettem az irányt. Szabó Balázs Bandáját választottam még, a melegtől vánszorogva. Sokat hallottam róluk, de látni élőben még nem sikerült az együttest, pedig ismerőseim annyit áradoztak a zenészekről, hogy lehetett bármi más a fesztiválon, nekem ez kellett! Ki gondolta volna, hogy egy Tetétlenben felnövő és zenei alapismereteket begyűjtő srác lesz az, aki játszik zongorán, gitáron, hegedűn a rengeteg színházi munka mellett megalakítja saját együttesét. Ma már elmondhatjuk, hogy mindannyiunk örömére. Nincs fesztivál nélkülük, s védjegyük lett a zenei minőség. Ha, látta őket külföldi, aki nem a Nagyszínpad tömegében akart szórakozni, megjegyezte a Szabó Balázs Bandája nevet egy életre.

6. nap 156. nap 166. nap 17

Maradt még egy dolog, a napra, amelyre barátaim felhívták a figyelmet. Ha valamit nem szabad kihagyni, s holnap erre még van lehetősége bárkinek, az a FUERZA BRUTA Argentínából. Láttam már sorban állók ezreit a napokban, de egy órával a kezdés előtt reménykedtem abba, hogy beférek. Igen, a belépés korlátozott számba volt  lehetséges az erre a célra kialakított arénában. Sejtelmem sem volt mi vár rám. Őrületes dobszólókkal, énekkel kezdődött a show. A Nagy Utcaszínház, az emberek fölött, akrobatikus mutatványokkal. Aztán, a nézők fölé kerül egy irdatlan nagy, átlátszó sátor, amelyen először a fejek fölött végig sétál egy fiatalember, majd egy hölgy, s végül még egy srác. A mókába bevonnak két szerencsés nézőt, s az egész vége egy frenetikus közös dal. Lehet, hogy ez naponta négyszer is a sziget csúcs produkciója! Ha a zenei csemegéket leszámítjuk, mindez valószínűsíthető.

6. nap 196. nap 206. nap 21

Van még egy nap, s a maiba sem fért bele minden. Gondolom a képek átválogatása után lesz még, amolyan utánérzés a jövő héten, de van még egy “menet”, nem is akármilyen fellépőkkel, úgyhogy meleg ide vagy oda, az irány a SZIGETKÖTÁRSASÁG holnap is!

DSC_2058

Figyelem! A utolsó fotó, még nem a vége! Az ugusztus 16-án következik!!!!!
Kép és szöveg: Koncz Dezső

CSAK A ZENE VAN! SZIGET, ÖTÖDIK MENET.

A meteorológusok azt mondták, hogy bolond, aki utcára merészkedik pénteken. Már akkor találkoztam több tízezer „bolonddal”, amikor araszoltam a sorban a fesztiválra. A HÉV csak ontotta és ontotta magából az embereket, s mivel minden bejáratnál szigorú jegykezelés folyt, kíváncsi lennék, hogy ezen a héten mennyire ugrott meg a BKV bevétele. Biztos olvashatunk majd ilyen jellegű beszámolókat a zárás után.

FESZT 2

Ismét kínált a programfüzet annyi mindent, hogy tíz ember is kevés lenne az érdekességek végiglátogatásához. Elhatároztam, hogy ezen a napon, csak a zene van. Nem nézek, se jobbra, se balra, mert azonnal elcsábulok, hanem a színpadok világát „támadom” le fényképezőgépemmel.
Először a Tudósok zenekart találtam telibe. Sokan nem voltunk a korai időpontnak köszönhetően, de aki meghallgatta a nyolcvanas években Újvidéken alakult underground és progresszív együttes számait és értette is a szöveget, mert hazai látogató volt éppen, az bulizott egy jót. Jazz, punk, drum’n’bass, avantgárd jelzőkkel teleaggatott társaságra leginkább mégis a szöveg centrikusságot emelném ki. Amolyan jellegzetes kelet európai világlátás!

FESZT 0FESZT 3

Valószínűleg, a Világzene Színpadba valamilyen mágnes van beépítve, mert akarva, akaratlanul ott kötöttem ki minden nap, ha jót akartam hallgatni. A La Chiva Gantiva-ról annyit tudtam, hogy három Brüsszelben tanuló kolumbiai fiatalember kezdte, dobjaival hangolni, majd két Belga, egy Francia és egy Vietnámi csatlakozásával váltak kitörölhetetlenül a nemzetközi fesztiválok első számú kedvenceivé. Tradicionális ritmusok, fúziós latin pop, afrobeat keveréke, amely már lemezen is pörgősnek hat, de az egész lételeme a buli és ezt bizonyították is.

FESZT 9FESZT 10

FESZT 8FESZT 5

FESZT 4Mindenképpen be kellett iktatni a programomba a Nagyszínpadon a Marianna and the Diamonds koncertet. A görög származású wellsi hölgy, hihetetlen csillogó hangja már lemezei után is tudható volt. Az első albumra a vadság, a másodikra a melankólia, a harmadikra pedig a természetesség a leginkább ráhúzható jelző. A durva meleg, s a délutáni időpont ellenére a színpad előtti tér szépen megtelt. Nagy ötlet volt, hogy egy tűzoltó kocsiról locsolták a népet. Amikor, pedig megjelent Marianna, testhez simuló dresszében, elszabadult a „pokol”. Valahol azt olvastam, hogy „atomkülönleges” hang. Tényleg az! Gyönyörű nő! Nem csoda, hogy nagyon sokan szeretik, pedig nem tartozik az „agyon ismert” sztárok közé.

Sziget fotó 23

Hallgattam, néztem volna órákig, de Szalonna és Bandája legalább annyira vonzott, úgyhogy, irány ismét a világzene. Pál Istvánt „Szalonnát” a Kárpátaljáról származó hegedűst, mára hangszerének legjobbjaként jegyzik. Az Állami Népi Együttesből „verbuvált” saját zenekart és olyan hitelesen játsszák a hagyományos népzenét, amely csak kevesekre jellemző. Kifinomult örömzene, minden pillanatuk, amit színpadon töltenek. Nagy élmény a zenét szerető fül számára az együttes. Tisztességgel kivártam a koncert végét, mert tudtam, hogy átérek még a Bin Jip fellépésére.

FESZT 13FESZT 14

Futás közben azért meg kellett állnom az AXA standjánál, mert a csődületes is jelezte, hogy történet van! Cseh Laci dedikált, szerényem, mosolyogva, mint amilyen Ő maga. A múlt héten a szívem majd kiugrott a helyéről, nézve a Világbajnokságon való szereplését. Akkor, mégsem a zene maradt mára az egyetlen megörőkintendő történet, hanem újdonsült világbajnokunk is, akire egy egész ország büszkén húzza ki magát.

FESZT 11

Amióta, egyszer meghallottam Harcsa Veronika hangját, rabja lettem. Hihetetlenül kedves egyéniség, akit nézni is öröm. 2010. óta, egy olyan világot hoztak létre, ami az egész földkerekség legizgalmasabb hangzása. Andrew J produceri munkája, Gyémánt Bálint senkiével nem összetéveszthető gitár játéka és természetesen Veronika már a bemutatkozó, Enter lemezen is hódított. Külön izgalmas volt a szigeti produkcióban a Francia Erik Truffaz vendégként való megjelenése, olyan színt varázsolva a Bin Jip megszólalásába, amitől az ember karján feláll a szőr. Ömlött a zene a szigeten mindenhonnan. Színpadokról, vendéglátók hangszóróiból, de a csúcsot ezen a napon a Bin Jip jelentette. Én pedig holnap, ismét jelentek a „Fesztiválköztársaságból”.

FESZT 18FESZT 16

FESZT 17FESZT 19

Kép és szöveg: Koncz Dezső

A SZIGET FÉNYEI

Szig 10A tegnapi napon, azt találtam ki, hogy csak este indulok a fesztiválra. Azt is gondoltam, hogy fotózás szempontjából az előzőekhez képest nehezebb dolgom, lesz. Ebben aztán kellemesen csalódtam, mert mindenhol színesben pompázott a “Szigetköztársaság”.

Szig 1Szig 2

Nem terveztem semmi különöset, csak úgy sétálni készültem, találok, amit találok alapon. Az előző napok tapasztalata bebizonyította, hogy bármennyire szeretnék megmutatni mindent a programáradatból, ez egyedül lehetetlen.
Már erősen sötétedett, amikor túlestem a továbbrak is precíz, de végtelenül udvarias ellenőrzésen. Először az Afro-Latin-Reggae Faluba tévedtem, be, ahol a Dj. ringatta a közönséget, na, nem álomba, mert ahhoz amúgy is korán volt, hanem  andalító reggae zenéjével.

Szig 3Szig 4

Sok időt itt sem tölthettem, mint sehol, mert a szemközti tér igencsak megtelt ember tömege jelezte, hogy a Világzenei Színpadon jó dolgok történhetnek. Átverekedtem magam sok-sok olasz rajongón, mire a pódium elé értem, értékelhető fotók reményében. A hosszú nevű Roy Paci and Aretuska Allstars keményített a pódiumon. A latin ska muzsika pápái, Szicíliából érkeztek, s három éve már hengereltek a Szigeten. 2002-től a frontember Roy Paci trombitájával vannak ott szinte minden valamire való fesztiválon. Ebben az évben is komoly sikert zsebelhettek be, az első sorban önfeledten tomboló Itáliai srácok legnagyobb örömére.

Szig 7Szig 8

Szig 9Visszafelé megkerültem a Nagy Színpadot, ahol messziről hallgattam bele az Angol Foals zenéjébe, s csodálva a gyönyörű fénytechnikát. Igyekeztem, hogy a Petőfi Rádió pódiumán legalább pár szám erejéig meghallgassam a Magashegyi Underground produkcióját. Amióta, voltam egy Budapesti koncerten, amelyről ezeken az oldalakon már beszámoltam, ha módom van rá, nem hagyom ki fellépésüket. Nem véletlen, hogy az egyik legtöbbet koncertező zenekar lettek az utóbbi időben. Biborkáék ezen az estén is bizonyították a magyar zene magas színvonalát. Jó volt látni, hallani a sok külföldi banda között.

Szig 6Szig 13

Lépni kellett, mert a Nagy Színpad előtti tér teljesen megtelt. Finn, Angol, német zászlók lengtek békésen egymás mellett, várva Ellie Gouldingot. Meg sem kíséreltem közelebb férkőzni egy jobb fotós pozíció reményében. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt. A kis városban, Hereford-ban született, hölgy hihetetlen karriert tud maga mögött. 2010-ben megjelent Lighst című albuma az leadási lista élére kúszott, s még ebben az év hangja lett hazájában, ami, ismerve a brit „felhozatalt”, fantasztikus teljesítmény. Legalább ilyen hízelkedő tény az is, hogy az énejkesnő Amerika szívébe is belopta magát. A megszólalás, a látvány és a hang is természetesen profi volt.

Szig 11Szig 12

Szig 14Szig 15

Még dübörgött a fő koncert, amikor visszatértem a Volt Fesztivál színpadjához, mert kezdett a WELLHELO. Férfiasan bevallhatom, nem a kedvenc műfajom, amit művelnek, de azt el kell ismerni, hogy alig találtam plakátot országszerte, ahol ne az Ő nevükkel hívták volna a közönséget. Kellemes meglepetés volt, hogy Fluor Tomi és Diaz mögött, egy nagyon feszesen játszó kiváló zenekar indította a bulit. Természetesen az első sorokban fiatal lányok sikítoztak, ahogyan az illik, de volt ott rockos pólójában is srác. Gondolom, azt a hangulatot, amit a két srác hozni, tud, csak kevesen valósítják meg a hazai formációk közül. Robbantottak a zenei világban, s jól.

Szig 16Szig 17

Szig 18Szig 19

Volt még ezernyi látnivaló az éjszakában, de egy napra adagolva ennyit elégnek gondoltam. Holnap következik a folytatás, s hogy mivel? Kiforrja magát!
Kép és szöveg: Koncz Dezső

Bondy Beach, a kreatív tengerpart

sculptureandsculpture11049641_878317568888199_2060204183477734074_nMinden évben három hétre szabadtéri művészeti galériává alakul Sydney egyik partszakasza, Bondy Beach. Több mint 100 művész alkotása látható a közel két kilométer hosszú területen, melyre a világ minden tájáról érkeznek kiállítók.

11204412_878316985554924_3475786858050239862_n11181684_878318692221420_3018014230128513778_n

Kihívás ez a művészek számára is, hiszen a természeti viszonyokat is kiálló műveket kell létrehozniuk, annyi azonban biztos, hogy három héten át különleges élménnyé változik a tájon való séta. A legtöbb mű már méretéből adódóan is könnyen észrevehető, vannak azonban eldugott, felfedezésre váró alkotások, így sosem tudhatjuk, mikor botlunk valami újba egy eldugott öbölben.

11709573_878319758887980_9088634821979415149_n11742802_878318565554766_404753455706211280_n

És természetesen egyik legjobb részét az adja, hogy egy zárt galéria állandó fényviszonyai helyett itt a természet dolgozik a világításon, így akár minden órában új látvány tárul elénk (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg fotó, melyeken minden látogató más „köntösben” látta legszebbnek a fotózott alkotást).

11755168_878319195554703_889593664245556651_n11760263_878317778888178_5919287770963444388_n

Nézzünk egy kis válogatást Bondy Beach-ről!

Illés Anett írása

Fotók: facebook.com/sculptureandsculpture

Kolozsvár 2015 @ Sziget Fesztivál

Kolozsvár viseli 2015-ben Európa Ifjúsági Fővárosa címet. Az egyéves program küldetése megerősíteni és támogatni az ifjúsági szervezetek aktív részvételét a társadalom változtatásában, egy fenntartható, felelős és befogadó városfejlesztés formájában. Az aktív ifjúság számára fontos, hogy hidat képezzen és összekösse Erdélyt, Romániát Európa nagyvárosaival.

Ennek érdekében Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Főváros részt vesz a Sziget Fesztiválon, a Civil Szigeten egy standdal, hogy az európai ifjúság tudástárát még jobban növelje az ifjúsági fővárossal és Kolozsvárral kapcsolatban.

IMG_2055„Fontosnak tartottuk, hogy olyan helyszínt biztosítsunk a fesztiválközösség számára, ahol információkkal gazdagodhatnak az Ifjúsági Főváros programjai kapcsán, s mindeközben aktív kikapcsolódásban is részük lehet. Mindemellett egy olyan közeget kívánunk a Szigetre csempészni, ahol az érdeklődők bepillanthatnak a Kolozsváron zajló, minden szempontból pezsgő kulturális és ifjúsági életbe” ¬– mondta Szöllősi Tamás, a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Főváros ifjúsági nagykövete.

IMG_2062A tájékoztatás, szórakoztatás, kikapcsolódás mellett a Szitizenek emlékekkel, vagyis egy kis Kolozsvárral gazdagodnak. Az érdeklődők interaktív játékon keresztül információkat gyűjthetnek Kolozsvárról, megismerhetik az ott működő ifjúsági szervezetek tevékenységét, szálláshelyekről és eseményekről érdeklődhetnek, illetve továbbtanulási, szórakozási információt is kaphatnak. Ezek mellett természetesen kis ajándékokat is kaphatnak, ha a kvíz kérdéseire helyesen válaszolnak, hazavihetnek egy csöppnyi Kolozsvárt magukkal, ösztönözve őket, hogy ellátogassanak a kincses városba.

IMG_2094A Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Főváros standja a Kolozsvár 2015 egyesület, az Igen, tessék! mozgalom, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Mathias Corvinus Collegium és a Sziget Fesztivál együttműködéséből jött létre.

FANTASZTIK, EZ A PANKASTIC!

Pankastic 03_Valahogy így lelkendezett egyik ismerősöm vagy egy éve, amikor megérkezett egy koncertről. Bizonygatta nekem, hogy olyat látott, hallott, amiről írni kell. Az első dalt meghallgatva, természetesen nem kellett túlságosan agitálnia a zenekar megkeresésében, s erre igazából a napokban került sor.

Pankastic 150626-008Nem tudom megmondani az időpontját, hogy mikor randevúztam hölggyel utoljára. Pannára a belvárosban vártam, s óhatatlanul bennem volt egyfajta drukk. Televízióban, fotókon már láttam, hallottam interjút adni, de azért amikor egy olyan személlyel találkozik az ember, akivel még soha nem beszélgetett, mégiscsak izgalmas. Hiába volt a médián, a zenén keresztüli szimpátia, mögöttem több száz, talán ezer riport, kicsit úgy éreztem magam, mint kezdő koromban.

 

Swing Á La Django

Pálmai Panna megjelent, s azonnal feloldódott minden feszültségem. Sugárzott a kedvesség, szeretet felőle, s szemében volt valamiféle ragyogás, amelyre nem lehetett, nem odafigyelni. Magától adódott, hogy tegeződő stílusban indult első találkozásunk. Egyetlen kérdés után „dőlt belőle” a szó! Ideálisabb riportalanyt, kitartó kereső munkával sem találnék.

Pankastic_szines– A különleges zenekarod miatt találkozunk, de először arról kérdezlek, hogy a zene mikor lépett be először, a Te életedbe?
– Olyan családban nőttem fel, ahol azt mondták szüleim, hogy kötelező hangszeren játszani, mert hozzá tartozik az általános műveltséghez. „Fiam zongorázni fogsz.” Két bátyám után, hiába voltam lány, a fiam megszólítás volt osztályrészem. Abban volt szabadságom, hogy a hangszert én választhattam ki. Szerintem a kötelező dolgokat minden kisgyerek utálta, így én is az órákat. Amikor aztán gimnazista lettem, már nem kellett foglalkoznom a kottával és elkezdett hiányozni. Jó dolog, hogy értettem a zenei nyelvezetet és jó dolog, hogy tudtam hangszeren játszani. Hiába haragudtam a kötelesség mióta szüleimre, azóta már nagyon hálás vagyok nekik ezért. Elkezdtem kacsingatni az éneklés felé is. Álmodoztam, mint minden tini, hogy milyen jó lenne színpadon lenni a mikrofon mögött.

– Ezek olyan kislányos álmok voltak?
– Bizony! Akármennyire vicces ma már, metál zenét hallgattam a bátyáim hatására. Az érdeklődés annyira komollyá kezdett válni, hogy jelentkeztem klasszikus hangképzésre. Közben azért jött a felvételi az orvosi pályára. Olyan családból jöttem, ahol az egészségügynek nagy hagyományai voltak. Az éneklés így háttérbe szorult. Felvettek az orvosi egyetemre. Hamar rájöttem, hogy nagyon szép hivatás ugyan, csináltam is egy darabig, de mellette hiányzott belőle az az énem, amit elképzeltem magamnak. Tartottam az egyetemen egy év szünetet, közben dolgoztam a Transzplantációs Klinikán. Meg akartam közelről nézni, hogy milyen az a pálya, amelyre készülök. Lelkileg nem bírtam azt a részét, hogy látod a szenvedést, sokszor a halált testközelből. Aki orvos, ezt az érzést, lelkizést ki kell zárnia. Nekem nem ment. Az eredmény az lett, hogy végre foglalkozhattam az énekléssel.
– Rá kellett jönnöm, hogy bármi is lesz belőlem, az énektől az életben nem fogok tudni elszakadni. Muszáj valami olyasmit választani, ami mellett tudom csinálni. Akkor úgy gondoltam, hogy ha fogorvos leszek, akkor talán jó lesz, úgyhogy visszamentem a fogorvosi szakra. Egy évig csináltam ezt is, de be kellett látnom, hogy az végképp nem az én világom. A kacskaringónak még nem volt vége, mert az eredeti elképzelésem felé indultam. Jogász leszek, ezt határoztam el, amit már a gimnáziumban eldöntöttem. Fel is vettek, s szerencsére ekkor már volt időm zenekart csinálni.

Pankastic– Mikor léptél először hivatalosan színpadra?
– Egy Fecske nevezetű helyen történt. Két gitár és ének volt a formáció. Teljesen véletlenül betévedt egy harmonikás barátunk. Így lett teljes a produkció. Eljöttek a szüleim Békésről, a barátaink, mert nagy dolognak tartottuk az első koncertet. A törzshelyem volt a Fecske, emlékszem úgy kellett kikönyörögni, hogy koncertezhessünk.

– Azóta történt sok minden. Miként találtad meg az embereket a Pankastic létrehozásához?
– Azt, hogy ez django-pop lesz, együtt találtuk ki Lombos Pál nagybőgőssel. Zenekar nevét Csurkulya József cimbalmosunk, aki az első stúdiós felvétel után jegyezte meg, hogy ez „pankasztikus” volt. Mindenki felkapta a fejét, megragadt a név. A django zene, azért lett meghatározó, mert amikor először meghallottam, azonnal „csőlátó” lettem. Rengeteget hallgattam ilyen felvételeket. Nagyon réteg zene, de azt láttam, hogy, ha leül belehallgatni bárki, nem tudja azt mondani, hogy ez rossz. Rockot szerető embert is tudok, aki nagyon kellemesen szórakozott a zenénken, de annyira mégsem tűnt ütősnek, hogy máskor is ezt hallgassa. Azon gondolkodtunk, hogy ha elvisszük egy kicsit a pop irányába, pont annyira, hogy maradjon meg az eredetisége, több embert fog magával ragadni. Ezt ketten agyaltuk ki Lombos Pál bőgőssel. Egy éve kezdtük a formációt, amelyben biztos volt, hogy a cimbalmos Csurkulya József lesz. Több helyen zenéltek együtt Palival és zeneileg és emberileg is tökéletesnek találtuk. Én Kardos Dánielt hívtam. Hat éve voltunk barátok, zenei ízlésünk tökéletesen azonos. Az induláskor kérdés volt még, hogy milyen hangszer épüljön be a formációba. Akkor úgy döntöttünk, hogy erősítjük a djangós vonalat. Jött Horváth Márk, aki addig is kizárólag ezt a zenei világot képviselte. Pár hónap elteltével éreztük, hogy nagyon kell valamilyen fúvós hangszer. Büszke vagyok arra, hogy Seres Vilmos nálunk játszik, mert állandóan hívják a világ különböző pontjára muzsikálni, és jó érzés, hogy van ,  áll köztünk is.

– Elkészült az első video klipetek is és elég sokszor hallhatnak benneteket élőben is.
– Az a cél természetesen, hogy minél több emberhez jussunk el. Elkészítettük az első filmes anyagot, amely tulajdonképpen egy szerelmi háromszög, mozgólépcsőn felvéve. Angolul énekelek, s bár engem csalnak meg, tehát a sztori nem a legvidámabb, de mi ezt nem akartuk komolyra venni. Ha valaki meg akarja nézni, a Pankastic weboldalán megtekintheti. Koncertünk augusztus 15-én lesz az ELLÁTÓház-ban. Budapesten már régen játszottunk. Aztán irány egész augusztusban a vidék! Remélem, sokan leszünk, mert amikor eljönnek a barátok, ismerősök, az nagyon jó érzés.

Szöveg: Koncz Dezső
Fotó: Pankastic

 

 

 

HATALMAS FEJESUGRÁS A SZIGETFESZTIVÁLBA!

Szi 10

A második napi látogatásom alkalmával úgy döntöttem, hogy merítek nagyot mindenből, s bemutatom a SZIGET ezer arcát. Hamar be kellett látnom, hogy elmértem. A programok sokfélesége közül, alig jutottam el valahová, mert szinte egyszerre volt, minden szegletben, színpadon olyan, amit érdemesnek tartottam a megjelenítésre.

Szi 1Szi 2

Azért, valamilyen sorrend csak kialakult. Először az Ability Parkba keveredtem el. Gyógypedagógusként, különösen izgatott, hogy mit lehet prezentálni, akár külföldi fiataloknak, azoknak az embereknek az életéből, akik, valamilyen fogyatékosságuk miatt akadályoztatva vannak. Bekötött szemmel, fehér bottal, rengetegen próbálták ki a „labirintusból” való kijutást, mint ahogy olaszok kosárlabdáztak kerekes székből, olyan élményt szerezve maguknak, amely egy életre megváltoztathatja gondolkodásukat. A cél ez lehetett minden parkba látogató számára. Csak ez a történet megérne egy egész cikket.

Szi 3 De, az idő nagyúr, s semmiképpen nem akartam lemaradni az általam nagyon tisztelt mozgás művész, táncos hölgy fellépéséről. Góbi Ritát többször megfotózhattam színpadi produkcióiban, társulatával együtt, s azt gondoltam, hogy kultúrájával, mozgásával varázsol. Nem csak engem, hanem mindenkit, aki csak egyszer is látta. A színpadi pódium árasztotta a meleget. Negyven fokban elképzelni nem tudtam, hogy akár pár percet is el lehet tölteni intenzív mozgással. Rita, produkált valami olyat, élő dobra koreografált táncával, amely a sok külföldi bámészkodót is tapsra ragadtatta. Már leírtam, s most megint kénytelen vagyok, világszínvonal! Ne hisztizz! – az előadás címe. Nézd meg valahol máshol, ha izgalmasat akarsz magadévá tenni.

Szi 9Szi 8

Szi 6Szi 7

Mint, ahogy érdekesnek ígérkezett a Nagyszínpad, The Horrors produkciója is. Úgyhogy vettem a sátorfámat és rohamléptekben indultam a helyszínre, mert az Angolok úgy rendelkeztek, hogy fotós csak az első három számukról készíthet közölhető felvételt. Közben, azért be tudtam esni egy-egy felvétel és a belehallgatás kedvéért az Anna and The Barbies bulijába is, amely hozta szokásos forró hangulatot és az énekesnő extrém megjelenését. Nem tudok mást mondani róluk, mint amit máskor, más beszámolók alkalmával már megtettem, nagyon jók!

Szi 11De, vissza a Horrorshoz. A fiatal srácok minden cécó nélkül léptek színpadra. A füst olyan mértékben árasztotta el a teret, hogy fotós kollégáim igencsak megszenvedhettek egy-egy jól elkapott pillanatért. Profi hangzás, olyan flegmasággal előadva, mintha nézők nem is lennének. Pedig voltak, s lelkesen énekeltek minden refrént az énekessel. Technikusa, azért nem lennék a gárdának, mert a mikrofon zsinórt úgy megrángatta a frontember, hogy azonnal szaladtak a segítők innen-onnan kiszabadítani a kábeleket. Egy laza mozdulattal tessékelte ki őket a srác, a színpadról.

Szi 12Szi 13

Szi 14Szi 15

Szi 16Szi 17

Hogy, mi minden történt ezután, elmélkedni sem maradt időm, mert a Világzenei Színpadon készülődött  a Dakhabrakha. Bevallom, semmit nem tudtam róluk előzetesen, de az, hogy Ukrajnából érkeztek, s bejárták már az egész világot, sejtetett valamit. Úgy konferálták fel őket, mint az „ETNOKÁOSZ” képviselőit. Megjelent három hölgy talpig fehérben, s egy férfiú, igazi ukrános fazonnal. Megszólalt a zene, s rögtön tudtam, hogy aznap nem tud olyan történni, ami ennél jobb lehet. Keveredett az Ukrán folklór az afrikai, a távol-keleti és az európai muzsikával, olyan tökéletes megszólalással, amely csak lemezen lenne, igazából hallható. Ha, volna kalapom, most megemelném szívesen, de így csak gratulálni tudok és figyelni pályájukat.

Szi 18Szi 19

Szi 20Szi 21

Szi 22

Alig ocsúdtam fel a zenei csoda kábulatából, amikor egy igazi vurstli hangulatába léphettem be. Körülöttem komédiások, pörgették a „műsort”, szívesen invitálva mindenkit, aki ki akarta próbálni valamelyik vásári mulatságot, de én leginkább, a diótörésre invitáló kisasszonynál ragadtam le. Szépségének ellenállni más sem tudott, úgyhogy szorgalmasan kísérletezett mindenki kedvében járni.

Szi 4Mehettem volna még ezer helyre, de úgy gondoltam, hogy többet írnom már csak azért sem érdemes, mert holnap is nap lesz. A hőségtől levegőt alig kapva, araszoltam a tömegben, s láttam csodát. Padon, havas tájjal a háta mögött, bikiniben, egy igencsak szemrevaló hölgyet fotózott barátja. Egy pillanatra át is suhant rajtam a hideg érzése, de ez csak illúzió maradt.

Szi 24A Petőfi Rádió színpadja előtt elhaladva, ismerős dallamokat hallottam, s bár a napi fáradság jelei megjelentek, ide még betértem. A Nagy- Színpad 2015-ös jelöltje, a Soerii and Poolek zenélt, nem is akárhogyan! Furakodnom nem nagyon kellett, mert szellősen voltunk. Elől csak a ”mókus őrs” csápolt tömött sorokban. Ezért volt meglepő, hogy a rendezés közölte, csak az első három szám fotózható, elkéstem. A világsztároknál ezt már megszoktam. Kíváncsi lettem volna, hogy itt mi volt az indok? Lehet, hogy lemaradtam valamiről és a fiúk már túlnőtték Robbie Williemset is? Mindegy, így utólag, azért oldalról egy-két képet ellőttem, hogy az olvasó, néző ne maradjon le semmiről, ami megérdemli a megjelenést.

Szi 25De, most már tényleg haza, adtam ki magamnak a jelszót, elvégre, amit láttam, meg is kell írni, fel kell dolgozni. Azt, azonban nem tudtam megállni, hogy egy szerelmes pár csókolózását – beleegyezésükkel – ne tudjam megmutatni. Hihetetlen aranyosak voltak, s kimondottan örültek annak, hogy végre kép készült érzéseikről. Én is örültem, hogy búcsúzóul még nyakamba esett egy gólyalábakon sétáló fiatalember. Olyan szürreális volt, amint felülről bemutat a kamerának és a világnak. Ez volt a SZIGET második napja az én objektívemen keresztül. Holnap folytatjuk!

Szi 26Szi 23

Kép és szöveg: Koncz Dezső