MÜVÉSZEK ZENÉJE

Hallgattam egy zenét a világhálón pár éve. Aztán, visszatértem a dalhoz és felfedeztem még több hasonló melódiát, ugyanattól a formációtól. Próbáltam elhelyezni a műfajt, abban a zenei világban, amelyek, ismereteimben szerepeltek. Sehogyan sem sikerült beillesztenem egyetlen kategóriába sem. Balkáni és latin dallamok, tangó és népzene, free jazz és sanzon, ballada és rock and roll vegyül a repertoár minden egyes darabjába.

medrano2Különleges világ az, amit a Cabaret Medrano képvisel. Ha nem láttam volna fényképeket és videókat, akkor is tudnám, hogy művész emberek hozták létre. 2001 óta működnek, de férfiasan be kell vallanom, hogy élő előadásukra még soha nem jutottam el. Persze, a kifogás olcsó dolog, ezernyi indokot találni a miértre, pedig tényleg érdekelt, hogy, kik azok az emberek, akik a zenei világnak azt a műfaját választották, amely nem tartozik a sztár csinálás folyamatába, de hordoz olyan értéket, amit jobban meg kellene becsülnünk.

medrano4Érdeklődésemet siker koronázta, mert beszélgethettem Kamondy Imrével, az együttes történetében is fontos fellépés előtt.
– A Te életedben a „gyökerek” meghatározóak lehettek abban, hogy művészi pálya felé indulj, már egészen fiatalon.
– Édesapám, Kamondy László ismert író volt. Olyan emberek jártak nálunk, mint Nagy László vagy Pilinszky. Meséket, az Ő ölükben ülve hallgathattam. Nem csoda, hogy apró gyerekként megérintett a vers, az irodalom.
– Színész lettél Kaposváron.
– Csodálatos időszak volt az életemben. Rengeteg szerep, de közben írtam már verseket, novellákat, dalszövegeket. Megjelent egy könyvem „Kacat Király a Lim-lomok földjén” címmel.

medrano5– Mikor jelent meg a zene az életedben?
– Még, a színházban egy alkalmi társulattal előadtuk az egyik versemet. Verebes Gyuri barátom, már annak a zenekarnak is fontos része volt. A Cabaret Medrano létrehozása, erre az időszakra tehetető. Gyuri festőművész és a formáció kialakításában is jelentős szerepet játszott. A tagok, a művészek világából verbuválódtak.
– A szövegeket Te írod. A zene kinek az elképzelése?
– Sokan hasonlítanak minket a legendás Bizottság együtteshez, ami megtisztelő. Nálunk, azonban a szöveg és a zene egyenrangú szereplői a kompozícióknak. Fontos az irónia, s ebben akár az önirónia. Viszem a szöveget, esetenként elfütyörészem a megálmodott dallamot, Gyuri pedig felöltözteti végső formájába a dalokat. Ebben azért már mindenki részt szokott vállalni.

medrano1– Szeptember 30. MÜPA. Fontos dátum, vagy csak egy állomás?
– Mindkettő. Tematikus est lesz. Ezúttal egy „régi-új” Kabaré teremtődik meg a Fesztivál Színházban. Olyan előadás, amely hangulatában reflektál a klasszikus pesti kabaréra, ugyanakkor frissen értelmezett, vagyis aktuális és újszerű. Lesz benne minden, mi szem-szájnak ingere. Egy dalt, például Szalóki Ágival adunk elő.

medrano3A műsor címe „Kabaré”, amelyhez a rendező, Marton László Távolodó nem is találhatott volna jobban illeszkedő zenekart, mint a már önmagában is eklektikus stílusú Cabaret Medranot.

Jegyet már régóta nem lehet kapni. Szerencsések, akik időben kapcsoltak, s belépővel a zsebükben érkezhetnek átélni, egy nem mindennapi élményt. Akik, pedig lemaradnak az előadásról, azoknak érdemes lesz az együttes honlapján megtekinteni a következő koncertek valamelyikét. Ott találkozunk!

Koncz Dezső

HAJAK SZÍNPOMPÁJA

L 2L 1

Ültem a folyó parton és néztem a szemközti fákat. Szeptember végét írtunk. A ősz, hol bekacsintott, mutogatva csúnya arcát, esővel, hideggel, hol előbukkant a Nap a felhők mögül, csodás fényeket varázsolva a vízre. A fák levelei hirtelen változtak, ezernyi színben pompázva, a mély barnától, a rozsda vörösig, szinte minden árnyalatban. Ebből a szempontból nézve, szerettem az őszt. A kabátomat összehúzva, kicsit már dideregve is szépnek tartottam mindig.

L 4L 6

Ugyanez az érzés szaladt át rajtam, amikor a belváros korzóján, egy padon ülve, az év utolsó szép napjának egyikét kihasználandó, napozó, egymással trécselő hölgykoszorút nézhettem végig. Hajkoronáik, mintha igazodtak volna az évszak sokszínűségéhez. Mélybarna, szőke, vörös árnyalatú, extrán zöld színek váltogatták egymást percenként. Kik a fodrászaik, hol készülhettek a „költemények”, kik álmodták meg a színeket?

L 3L 7

L 9L 8

A HTK, egy olyan klub, ahol mindezen kérdésekre, akár a választ is megkaphatjuk. Marosfalvi László megálmodta, profi csapata, pedig megvalósítja a mester elképzeléseit. Nyári szünet után, a hónap utolsó hétfőjén gyűltek össze ismét a szakma kiválóságai, hogy tanulhassanak egymástól, ellessék a mesterség fogásait. A bemutatót a színek uralták, akár az ősz!

L 13L 12

L 14L 15

A kívülálló számára érdekesek a szakmai bemutatók, de talán izgalmasabb mindaz, ami a pódiumra lépések előtt történik. Kora délutántól folyik a készülődés, s talán nem is ez az első állomás. Modellt kell találni a bemutatóhoz. Ki gondolná, hogy ez nem is olyan egyszerű. Nem mindenki veti alá magát, az esetenként extrémebb frizura elkészítésének. Aztán, jön a smink. Legalább annyira fontos része a megjelenésnek, mint maga a haj. Nem véletlen, hogy a modellek, órákat töltenek abban a teremben, ahol ezernyi púder, fény, rúzs kerül a helyére.

L 17L 16

Kedves vendégvárás, s amikor, már jó sokan vagyunk, mint mindig, indulhat a színpadi show! Váltják egymást a mesterek, készülnek a részben elkészített hajkoronák, fűszerezve szakmai megjegyzésekkel. Tapsokkal jutalmazzák a jelenlévők az elkészült alkotásokat. Ami, azonban a mi szempontunkból a legfontosabb, hogy, amikor kilépünk bármelyik szalon ajtaján, megforduljon a világ utánunk, megcsodálva hajkoránkat. Ugye, hölgyeim így van ez? Hajrá ősz! Hajrá színek!

L 18L 19

L 20L 21

Kép és szöveg: Koncz Dezső

AZ ELSŐ „RANDEVÚ”

R 1R 3

Hetek óta tudtam, hogy eljön a szeptember 27-e. A meteorológia jelezte, hogy az időjárás nem lesz kegyes ebben az időszakban. Hideg, és rengeteg csapadék állt az előrejelzésekben. Senkit nem érdekelt a várható körülmény. Olvastam valahol egy kommentet, hogy nem vagyunk cukorból, tehát nem olvadunk el, akkor sem, ha leszakad az ég. A szervezőknek, minden esetre főhetett a fejük a pálya alkalmassága miatt. Kalandosra sikerült a szervezés, mert a BVSC pálya helyett az utolsó este az Építők Sporttelepére került át a mérkőzés. Előre eladva a teljes ház. Kérdéses volt, hogy befér-e mindenki. Minden estre, köszönet a sporttelep üzemeltetőinek, hogy a huszonnegyedik órában befogadták a Magyar Amerika Futballt.

R 2Ahogy baktattam a Népligetben, érezhetővé vált a felfokozott izgalmi állapot. Parkoló kilométeres körzetben sehol, s sűrűsödtek a sorok is a stadionhoz érve. Több mint egy óra volt a kezdésig, de a fő lelátón talpalatnyi hely sem volt már. Négyezer ötszáz szurkoló! Nem tudom látott-e valaha ennyi embert ez az aréna? Azt már megírtam, hogy az Amerika Futball, hihetetlen népszerű hazánkban, a tömeg tehát nem véletlen, de ez a „randevú” mégis más volt, mint az eddigi összecsapások. Történelmi pillanatot éltünk át mindannyian. Közel tíz év kemény munkával a Magyar Válogatott először küzdhetett hivatalos mérkőzésen.

R 5R 4

Szép volt átélni, szép megírni. A játékosokon a bemelegítéskor is látszott, hogy, amiért talán valamikor elkezdték űzni ezt a sportágat, most megvalósult álom. Címeres mezben futhattak ki a gyepre. Előtte, azért csinos hölgyek bemutatójának örült a lelátó, majd nemzeti színű füst lepte el a kifutót. Jöttek a Csehek! Nem akármilyen csapat. Megjelenésükkel is olyan erőt sugároztak, amitől összeszorul az ellenfelek gyomra. Szimpatikus jelenet volt tőlük, hogy amikor egy kerekes székes srác odagurult hozzájuk, összeállt az egész gárda egy fotó erejéig. Utána azonban ellentmondást nem tűrő módon törték át füstfüggönyt.

R 7R 6R 9R 8

A magyar zászlóval, fülsüketítő ünneplés közepette jöttek a mi srácaink. A himnuszok után lélegzethez sem jutottunk, és a vendégek futószalagon kezdték el gyártani a pontokat. Tökéletesen látszott rajtuk az összeszokottság, miközben válogatottunk lázasan kereste az ellenszert. Férfiasan be kell vallanunk, nem találta. A hangulatot azonban az sem rontotta el, hogy a szünetben már 0:19 állt az eredményjelző táblán. A mérkőzés ezen időszakában örülni tudtunk egy-egy szép megmozdulásnak is, még akkor is, ha eredményre nem vezetett.

R 11R 10

R 14R 12

Szünetben aztán a dobos fiúk, a Drumsters gondoskodott, arról, hogy a lelkesedés „életben maradjon”. Aki látott már közvetítést Amerikából, az tudja, hogy az eredmény egy jó sorozattal gyökeresen megváltozhat. Ennek megfelelően csodásan kezdődött a második félidő. Hét pontot sikerült felvarázsolni az eredményjelzőre az első, történelmi jelentőségű touchdown és az az után járó jutalom pont megszerzésével. Felrobbant a nézőtér. Mintha világbajnokságot nyertünk volna!

R 13R 17

R 18R 16

Volt még egy-két ígéretes támadásunk, védekezésünk, de vendégeink elég hathatósan tudatosították, hogy ezen a napon ki az úr, a pályán. Éreztem, hogy az eredmény, ekkor már nem tudja elrontani az ünnepi hangulatot. Ugyanolyan tapsot kapott a válogatott a végén, mintha nyert volna. Ismét egy szimpatikus gesztus volt a vendégektől, hogy a pálya szélére felsorakozva megtapsolták a publikumot, mint ahogyan tette ezt a magyar válogatott is. Percekig zúgott a vastaps. Felemelő érzés volt mindezt átélni, s gondolom, ezeket a pillanatokat a játékosok sem fogják elfeledni soha. Töltést adhat a következő, Szerbek elleni mérkőzéshez.

R 19R 15

R 22R 20

R 21R 24

R 23

Kép és szöveg: Koncz Dezső

„KRÚDY ŐSZ” ÓBUDÁN

Vannak fővárosunknak csodaszép részei, amire méltán lehetünk büszkék. Nem egyszer hallottam, külföldi ismerőseimtől kissé irigykedve, hogy a Ti városotok a legszebb a világon! Ilyenkor természetesen kihúztam magam, de rögtön hozzátettem, hogy ismerek egy olyan szegletét Budapestnek, amely hangulatában felülmúlhatatlan tud lenni.

Kr 7Kr 1

Közvetlenül a panelrengeteg tövében található a Krúdy-negyed. Budapest legjobb éttermei, kedves, macskaköves utcácskái, múzeumai picit visszavisznek a múltba, abba a korba, amilyennek Krúdy Gyula láthatta Óbudát.

Kr 8Kr 2

Nem véletlen, hogy a Társaskör invitálásán nem sokáig kellett gondolkodnom. Az időjárás, igazi őszi arcát mutatta, vigasztalanul esett egész nap, így a szabadtér helyett, a programok beszorultak a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum termeibe. Sebaj! Legalább az is megnézte a gyönyörű kiállítást, aki még soha sem járt erre.

Kr 4Kr 3

Ha, csak az illatok után mentem volna, akkor is megtaláltam volna a Mókus Sörkert és Étterem méretes üstjét, amelyben mesterszakács kevergette a káposztás csülkös gulyást. Az íz özön mellé járt egy kis kellemes muzsika is, hiszen a Borvirág zenekar előadása teremtett kiváló hangulatot, éneklésre serkentve sokakat.

Kr 9Kr 10

Kr 12Kr 11

Bemutatkozott a Kincső Néptáncegyüttes, akiket, azért annyira bemutatni nem kell, hiszen nem véletlenül lettek, Óbudai büszkeségei. Találtam itt, a mustkészítés titkaiba kalauzoló sarkot, ahol gyerekek taposták gumicsizmában a hordóba öntött szőlőfürtöket. Ez, olyannyira jól sikerült, hogy a présnek alig akadt dolga.

Kr 5Kr 6

Egy házzal odébb, az Óbudai Népzenei Iskolában, már délutántól szóltak a népi hangszerek, invitálva a látogatókat az esti batyus bálra. A vendéghívogató muzsika mellett, volt még növendékek koncertje, táncház és természetesen rengeteg zsíros kenyér.

Kr 13Aki, ellátogatott a Krúdy-negyed őszi eseményére, biztosan nem bánta meg, akár szombaton, akár vasárnap tette ezt. Krúdy is elégedetten nézhetett volna körül, s láthatta volna, hogy amit írt annak idején, kettőezer tizenötben is mennyire él.
„ Lejön a szőlő a hegyekből, és frissít, üdít, gyönyörű ígéreteket tesz. Mutat hosszú, piros őszt, miközben folyton érik, mint az ember.” / Krúdy Gyula /
Kép és szöveg: Koncz Dezső

BAJNOKI OKTATÁS AZ ELEK ARÉNÁBAN.

Fr 3Fr 1

Sok mindent történt az elmúlt szezonban a női kézilabda bajnokságban. Szenzáció volt, de talán így utólag átgondolva, nem is meglepetés, hogy a Ferencváros elhódította a dobogó legmagasabb fokát. Elek Gábor úgy időzített, ahogy azt csak e legnagyobbak tudnak. A legjobbkor hozta ki a lányokból a maximumot. Persze a változások, személycserék a Fradit sem kerülték el. Távozott a bombázó, Tomori, de érkezett szülés után Zácsik, hogy csak egy-két alapot említsünk.

Fr 5Fr 6

A bajnokságban a pontvadászat, könyörtelenül beindult. Mindenki a zöld-fehéreket akarja megverni, ami természetes, mert pontokat, skalpot szerezni az Elek Arénában a legnemesebb cselekedet. Magam, először a Fehérvár elleni rangadóra jutottam el. Mi volt várható? Természetesen, Fradi győzelem, de azért nem ártott az óvatosság. A vendégek kapujában, Herr Orsi őrizte a hálót, a beállóban Mayer Szabina keserítette meg, már sok védő életét és a szervező zseni, Tápai Szabina indult az irányító poszton.

Fr 7Fr 8

A rossz időjárásnak köszönhetően, a nézők nem annyira támadták le a pénztárakat. Jó fél ház előtt köszöntötték a csapatok a publikumot. Vagy húszan érkeztek Fehérvárról, dobokkal felszerelkezve.

Fr 10Fr 9

Fr 12Fr 11

Percekig nem rezdült meg egyik fél hálója sem, míg a „csendet” a Fradi törte meg. Nem csak megtörte, hanem el is lépett több góllal. Hamar jött a vendégek időkérése, de eredményt ez sem hozott.
Úgy tűnt, Szucsánszkiék, akkor lőnek gólokat, amikor akarnak. Néha, azért Tápai Szabina is megmutatta, hogy nem csupán az egyik legszebb hölgy bajnokságban, hanem gólt is tud lőni, de a szünetre az eredményjelzőn a 16:8 mindent elmondott.

Fr 14Fr 13

A második félidőben, úgy tűnt, hogy a vendégek ki sem jönnek a pályára, mert a Fradi már fel is állt, amikor Fehérvári részről, még mindig csak a cserék melegítettek. Az edzői utasítások hosszúsága, valószínűleg hozott valamilyen megoldást, mert a vendégek „felszívták” magukat, s több gólt passzíroztak be Szikora hálójába, mint, amennyit kaptak.

Fr 15Fr 16

Mielőtt, azonban a „pite” kezdett volna meleg lenni, jöttek az ászok, akik bőven kaptak pihenő időt, és kezdték visszaállítani, a megszokott hat-hétgólnyi különbséget. Tény, senki nem izgult a Ferencváros győzelméért. A vendégek tudomásul vették, hogy az erőviszonyok, nem a javukra billennek.

Fr 17Fr 18

Volt, azért egy-egy momentum, amire azért oda kell figyelni a FKC-t illetően. Kiemelkedett a mezőnyből Bandelier, és nem csak magasságával, hanem lövő erejével is bizonyította helyét a csapatban. Volt, egy szemtelenül fürge, erőszakos irányító, Ishitate személyében, aki tud majd okozni ellenfelei számára kellemetlen pillanatokat. Mayer is megvillantotta a beállói erényeit, s Tápai is villant. A Fehérvár kimondottan jobb sorsra érdemes, mint, amit ezen a szombaton kapott.

Fr 20Fr 19

A bajnok, megint megmutatta, hogy az elmúlt évi eredmény nem véletlen. Mi, nézők kíváncsian lehetünk arra, hogy a gárda mire lesz elegendő a BEK küzdelmei során és természetesen a bajnokságban, ahol mindenki Őket akarja legyőzni. Annyit ígérhetünk, hogy a Nagylátószög, figyelemmel fogja kísérni, mindazt, ami kézilabdázó lányainknál érdekes lehet.

Fr 21

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Örmény tükörben: Biego kalandos útja Magyarországig

A világjárók többségére jellemző a kíváncsiság. Keresik azt az izgalmat, melyet csak egy idegen táj, egy merőben különböző kultúra vagy a szokatlan élethelyzetek adhatnak meg. Abba azonban ritkán gondolunk bele, hogy valaki ugyanezeket az élményeket Magyarországtól kapja meg. Ilyen ember az örmény Adibeg Towmasyan, azaz Biego is, aki rendkívül hosszú utat tett meg idáig. Ez a történet róla szól.

Kőszegi idill
Kőszeg főterén egy hangulatos kávézó teraszán hűsölök egy forró májusi délutánon, almafröccsel a kezemben. Egy szőke hajú, ártatlan képű kisiskolás gyermek közelít felém rolleren. Még sosem láttam, mégis megszólít: „Csókolom!” (28 éves vagyok, de neki elnézem.) „Biego azt kérdezi, hol a fenében tetszik lenni, kihűl a kebabja.” Meg sem lepődöm! Előző nap három szégyellős tinilány adott át nekem kuncogva egy üzenetet, azelőtt a hotel egyik recepciósa vette fel a hírvivő szerepét.
Átsétálok tehát a szemközt lévő, Kársz örmény városról elnevezett kebaboshoz, melyet történetünk főhőse, Adibeg Towmasyan (becenevén Bego, a „magyarok miatt” Biego) vezet családjával. Már vár, kávéval a kezében ül a hely előtt kialakított kis teraszon. Előtte gőzölög az ebédem, körülötte meg a kőszegi fiatalok, akik a suli után rendszeresen nála ütik el az időt. Amíg beszélgetünk, édesanyja, Karina tartja a frontot, fogadja a vevőket, készíti az ételeket. Édesapja, Misa az emeleten dolgozik és előkészíti a húsokat. A pizzasütőnél viszont ilyenkor nincsen senki, az Biego kizárólagos felségterülete. Van dolguk bőven, hiszen minden alapanyagot (tésztát, kenyeret, pitát) frissen, helyben készítenek. Szokás szerint nincs sok időnk csevegni, érkezik egy telefon, rendelnek tőle, ha lehet negyed órán belül. Rám néz és megszólal: „Ezek a magyarok mindig csak az órájukat nézegetik.” Már süti is őket, biciklire pattan, házhoz szállít. Az élet egy pillanatra sem áll meg nála.
Biegót mindenki ismeri Kőszegen. Annyira hozzátartozik már e gyönyörű kisváros képéhez, mint a Jurisics-vár, a Jézus Szíve Templom, a középkori, romantikus hangulatú épületek és a 11 órai „déli” harangszó. Közvetlenségének és kifogyhatatlan energiájának köszönheti, hogy az elmúlt tizenhárom évben a város meghatározó figurája lett. Félreértés ne essék, nem mindenki szereti. Egyesekben ellenérzést kelt az általa képviselt szenvedélyes, szókimondó stílus. Elüt az osztrák határtól egy kőhajtásnyira található Kőszeg tartózkodóbb, visszafogottabb lakóitól. Ezzel Biego is tisztában van, ám derűs életfelfogásával túlteszi magát az esetleges ellenérzéseken, amelyből sajnos alaposan kijutott neki az elmúlt harminchárom évben.

U 12 IMG_9683Felhőtlen gyermekkor
A hárommilliós lakosú Örményországban, Ararát városában látta meg a napvilágot 1982-ben. A fővárostól, Jerevántól 42 kilométerre délkeletre található település a híres örmény brandyhez hasonlóan az Ararát-hegyről kapta a nevét, melyet az örmények szinte vallásos áhítattal tisztelnek. Havas ormai tekintélyt parancsolók, a hegy valósággal a város fölé magasodik, pedig attól mintegy 30 kilométerre található, már a határ túloldalán, Törökországban. Tiszta időben Jerevánból is tökéletesen lehet látni. Édesanyja könyvelőként dolgozott a helyi cementgyárban, édesapja pedig az aranybányában robotolt minden nap, és mindenhol előszeretettel politizált. Ez utóbbi hóbortjának köszönhetem egyébként, hogy Kőszegen ma Biegóval ebédelhetek, de erről később.
A magyar kalandokról a kis Adibeg még mit sem sejthetett taknyos kölyökként. Nem volt más dolga, mint élni a gyerekek reményteljes életét. Suliba járt, utána boldogan hajtott haza mezítláb a fából eszkábált rollerével (a saját készítésű roller nagy divat volt Örményországban). A nyári szünetben – amikor szinte csapadékmentes forróság uralkodik a régióban – az Araráthoz közeli bányatavak egyikében lubickoltak barátaival meztelenül, vagy az örmények 1900 méter magasan fekvő Balatonja, a Szevan-tó partján terelték a marhákat. Télen a fapados mozik egyikében kíváncsian nézegették a Nyugati filmeket, vagy a színes tévében bámulták a szovjet meséket (kábeltévéje akkor még csak a szomszédnak volt, ha török sorozatokat és hírműsorokat akartak látni, át kellett menni hozzájuk) a mindennapok szerves részét alkotó fekete tea mellett. Jól is jött olyankor a forró ital, a telek jellemzően hidegek, szelesek és havasok Ararátban. Természetesen nem arról szólt az egész tél, hogy egyik műsort nézték a másik után. A családnak rengeteg ideje volt egymásra és másokra is, Örményországban erős kultúrája van a családi összetartásnak, és a vendéglátásnak. Biegóéknál naponta többen is megfordultak. A vendég olyannyira szent az emberek szemében, hogy egyesek nem ritkán hitelt is felvesznek, csak hogy dúsan megterített asztalt kínálhassanak neki. Biego és öccse számára tehát megszokott látvány volt, amint szülei hosszasan társalogtak az ismerősökkel. Az asztalra került ilyenkor minden, mi szem szájnak ingere. Házi kenyerekre házi készítésű baracklekvárt és mézet kentek. A kenyér annyira fontos Örményországban, hogy sokan ahelyett, hogy azt mondanák, reggelizem, ebédelek vagy vacsorázom, így fogalmaznak: kenyeret eszem. (Az egyik legismertebb kenyérféle a lavas, ez a hosszúkás, vékonyka lepény, amelyet azonos technikával készítenek az asszonyok már évszázadok óta.) Az italok terén a gránátalmalevet meg a teát egy idő után felváltotta a vodka, a brandy, vagy vörösbor.

U 7 IMG_8569Ha menni kell, hát menni kell
A vendégségek során a téma előbb-utóbb a politikára terelődött. Biegóék életében a politika nagy szerepet játszott, volt tehát miről beszélni. A mai Örményország független elnöki köztársaság, szabad piaccal és demokratikus alkotmánnyal, azonban ez nem volt mindig így. Az első világháború után a korábban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó örmények egy rövid függetlenségi időszakot követően a szovjetek irányítása alá kerültek, egészen a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig. Biego ekkor kilenc éves volt. Az első pár független évet gazdasági válság jellemezte. Örményország is megszenvedte a túl gyors váltást a szocializmusból a kapitalizmusba, a politikai és gazdasági életben beindult egy erős pozícióharc. Biego édesapjának határozottan rossz véleménye volt a rendszerváltás után kialakult politikai állapotokról. Testében forradalmi vér csörgedezett. Gyakran jártak tüntetni és az is megesett, hogy édesapja késő este, titokban, a kis Biego mellett festette a plakátokat a különböző felvonulásokra. Az ellenzéki tevékenységet azonban nehezen tűrte a rendszer. Elindult egy erős tisztogatás, rengeteg ellenzéki vezetőt félemlítettek meg. Naponta bántalmaztak embereket, nem egyszer rálőttek Biegóék házára is. A helyzet tarthatatlanná vált, a család érezte, mennie kell. Adibeg Towmasyan számára véget ért a gyermekkor.
1993 nyarán egy hónap alatt eladták mindenüket, és megpróbáltak kijutni az országból. Második nekifutásra sikerült feljutniuk egy repülőgépre, mellyel Oroszországba utaztak, ahonnan vonattal Ukrajnán keresztül Lengyelországba kerültek. Menekülttáborokban szálltak meg, Örményországból hozott portékákból próbáltak pénzt szerezni. Egy csípős hajnalon egy mezőn keresztül futva sikerült átszökniük Németországba, ahol két évet töltöttek el, táborról táborra járva, munkát keresve, sokszor reményvesztetten. A volt szovjet laktanyákban berendezett táborokban a hangulat sokszor pattanásig feszült, a bevándorlók között gyakoriak voltak az atrocitások, a higiéniás körülmények az eső áztatta nyári fesztiválokat megszégyenítők voltak.
Az első, ami feltűnt nekik, hogy ruházatukkal kilógnak a sorból. Az otthoni divat szerint makkos cipőben, hosszú nadrágban, ingben és bőrkabátban feszítettek, míg Lengyelországba és Németországba ekkor már begyűrűzött a Nyugat a baseball-sapkával, rövidnadrággal és színes pólókkal. A másik feltűnő dolog számukra a bőrszínük miatti megkülönböztetés volt. Most először történt velük, hogy a menekülttáborokat elhagyva, bőrük sötétebb színe furcsa, bizalmatlan pillantást váltott ki másokból. Voltak egyéb, apró meglepetések is: ekkor láttak először papír-zsebkendőt (az örmények kendőbe fújták akkor az orrukat), Nutellát és emeletes vonatot is. Munkát azonban nehezen és csak elvétve kaptak, letelepedési jogot pedig egyáltalán nem.

U 3Biego_biciklinAz ígéret földje, Magyarország?
Egy hosszas, bürokratikus huzavona végén 1995-ben rövid időre visszaküldték őket Örményországba. Itt azonban nem volt maradásuk, az első adandó alkalommal újra gépre szálltak. Ez karácsonykor történt. Céljuk Ausztria volt, ahová Magyarországon keresztül akartak eljutni. Az ünnepek alatt nem tudtak elmenni Budapestről, a Keleti pályaudvaron eltöltött napok után január közepéig egy templomban szállásolták el a családot, majd a bicskei menekülttáborba küldték őket. Három évet töltöttek itt.
A serdülő Biego éjszakai iskolába járt, álmokat szőtt céltalan biciklizgetései közben, takarított, dolgozott. 1998-ban Budapestre rendelte őket a sors, ahol a családtagok különböző gyrososoknál kaptak állást. Biego még egy „mekiben” is dolgozott, igaz, a munkalehetőség, szintén egy gyrososnál. Az egész család ide költözött. Ez a gyrosos pár év múlva bezárt, úgyhogy amikor felszabadult Kőszeg főterén egy üzlethelyiség, úgy döntöttek, hogy összekuporgatott pénzükből és barátaik segítségével saját vállalkozásba kezdenek. Így született meg 2008-ban a Kársz kebab gyorsétterme.
Eleinte csak örmény kebabot árultak, időközben azonban bővítették szolgáltatásaikat. Biego keze alatt megállás nélkül ég a munka, idén már pizza is sül, és újdonság a terasz is. A saját vállalkozással és annak sikerével egy álma vált valóra. A pizza és a kebab mellett olyan örmény ételkülönlegességek várják a vendégeket, mint a feta sajttal, bazsalikommal, lilahagymával, valamint citromos balzsamecettel készülő Kársz saláta, vagy az örmény módra készülő kalácsszerű édesség, a pahlava.vevőkkel nem volt közvetlen kapcsolatban, mert ekkor még komoly problémái voltak a magyar nyelvvel. 2002-ben váratlanul, ismerősökön keresztül jött Kőszegre.

U 9 IMG_8771Más emberek, más szokások
Közel húsz éve élnek már Magyarországon, ezalatt sokminden történt. Megtanultak magyarul, megértették a magyar emberek kulturális sajátosságait. Biego és Karina mindenkivel szívesen szóba elegyedik, legyen szó fiatal diákokról, a városba látogató vándorszínészekről vagy igazi helyi öregmotorosokról. Nincs olyan pletyka, amely ne futna át rajtuk. Hozzászoktak a panaszkodásunkhoz és ahhoz is, hogy mi magyarok sokszor merevebben kezeljük az élet mindennapi, egyszerű dolgait. Ami azt illeti, Biegónak köszönhetően én is jobban megértettem a magyar embereket: ennyi vidámságról, búbánatról, reményről és csalódásról szóló élettörténetet még soha nem hallottam ilyen rövid idő alatt.
Rájöttek, hogy a magyarokkal ellentétben az örmények könnyedebben fogják fel az életet, mindenre szakítanak időt, nem sietnek sehova. Emellett babonásabbak is. Magyarországon furcsán néznénk arra, aki a macskát mindig előre engedi a házba, pénzt dob a földbe a házépítéskor és kezet fog velünk, ha véletlenül az asztal alatt összeakadt a lábunk. Itt az anyák nem locsolnak vizet a fiúk után, ha azok hosszú útra mennek el hazulról. Ezt egyébként náluk is ritkán teszik, hiszen az örmény család rendkívül összetartó, a fiúk nem mennek messzire. A gyerekek közül mindig a legidősebb költözik el először, és nem ritkán csak a szomszédba. A legfiatalabb marad utoljára, hogy a szülőkről valaki gondoskodjon. Ez a fajta erős családi kötelék Biegóéknál is gyönyörűen megmutatkozik.

U 2_MG_9696Honvággyal élni
Az örmény gyökerek továbbra is rendkívül fontosak a család, különösen a szülők számára, akik nosztalgikus, visszavágyódó hangnemben beszélnek elhagyott otthonukról. Miután Karina megtudta, hogy a második világháborúban egy örmény halottja is volt Kőszegnek, minden évben virágot visz a sírjára.
Nemrég, idén április 24-én volt az örmény népirtás 100. évfordulója. Egyedül Törökország tagadja a mai napig, hogy felelős lenne az egymilliónál is több örmény halálában, akik akkor még az Oszmán Birodalom területén éltek. Biegóék természetesen megemlékeztek erről is, és nagy örömükre Kőszegről többen hoztak nekik virágot. Ezen a napon a szokásosnál csendesebben, komolyabban beszélgetnek egymással örményül. Szavaikat nem érti senki, hiszen az örmény nyelvnek közvetlen nyelvi rokona a görögéhez hasonlóan nincsen. A 36 betűs ábécét (melyben csak öt magánhangzó található) még Meszrop Mastoc szerzetes alkotta meg Kr.u. 405-ben, azóta is ezt használják. A mai napig óriási szerepe van a nyelvnek abban, hogy a politikai széttagoltságban élő örmények meg tudták őrizni kulturális egységüket. Erre szükségük is van, hiszen ma a világon élő bő 10 millió örményből hét millióan diaszpórában élnek. Biegót ma már nehezebb a nyelvekkel zavarba hozni: magyarul tökéletesen beszél (és kevésbé tökéletesen, de ír is), németül és oroszul felsőfokon, angolul és olaszul pedig társalkodói szinten cseveg.
Amikor édesanyját kérdezem arról, hogy mi hiányzik neki a legjobban Örményországból, azt mondja, hogy az örmény emberek lelke. Hosszas magyarázatba kezd arról, mennyivel több szívvel szeretik az emberek az életet, a családot, a barátokat Örményországban, és mennyire erős és olykor kiszámíthatatlan lelkűek az ottaniak. Felismerni vélem a Nyugati ember számára oly érthetetlen orosz lelket ebből a leírásból, de ez ellen hevesen tiltakozik. Nem hiába, büszke típus az örmény. Elvégre már a Kr.e. VI. századra létrejött az etnogenezis, azaz a néppé válás folyamata az örményeknél, és övék a világ első keresztény állama is. Igazi túlélők, a történelem során számos inváziót kellett átvészelniük: jöttek az asszírok, a görögök, a rómaiak, a bizánciak, az arabok, a mongolok, a perzsák, a törökök, és az oroszok is.
Biego már annyira nem vágyódik vissza Örményországba, mint a szülei. Ott sem érezné magát otthon, mint ahogy még Magyarországon is érzi, hogy bevándorló (az állampolgárságért hiába folyamodik minden évben, eddig megtagadták tőle). Habitusának köszönhetően azonban itt már sokan ismerik és szeretik, magyar barátnője is van, felépített magának egy életet. Talán itt is marad örökre.

U 5 IMG_8438Zárógondolat
Cikkem itt véget is ért volna, ám az utóbbi hónapok eseményeit látva úgy érzem, nem köszönhetek el egy utolsó megjegyzés nélkül. Reményeim szerint kiderül ebből a történetből, hogy Biego személyében egy kedves és végletekig szorgalmas, céltudatos embert ismertem meg. Az idősebbek tisztelettel, a fiatalabbak egy része csodálattal tekint rá, mert nagyon mélyről indulva képes volt álmait valóra váltani egy idegen országban, kultúrában. Hiába érte rengeteg megpróbáltatás életében, töretlen jókedvével és kifogyhatatlan energiájával pozitív példát állít mindenkinek, aki vele megismerkedik. Szükségünk van ilyen pozitív példákra, különösen egy olyan időszakban, ahol az idegen-, és bevándorlás-ellenes érzelmek erősödni látszanak. Meggyőződésem, hogy Biego családjával kis országunk is gazdagabb lett. Számomra pedig újfent bizonyítást nyert, hogy a tolerancia és a békés együttélés felé való törekvés mennyivel kifizetődőbb, mint a sokszor alaptalan, arctalan félelem és az idegengyűlölet.

U 8 IMG_8573Épp tizenegy óra van, mire befejezem ezt a cikket. Ezt onnan tudom, hogy megszólalnak Biegóéktól száz méterre található, impozáns Jézus Szíve Templom öblös harangjai: (itt Kőszegen 11-kor harangoznak, annak emlékére, hogy a törökök 1532. augusztus 29-én 11 órakor hagytak fel a vár ostromával). A telefonom is ekkor szólal meg, hangüzenet érkezett. „Hé barátom, hallod a harangot? Kövesd a hangját, s megtalálsz engem is.” Nem is kérdés, ki küldte. És az sem, hogy vár rám Magyarország egyik legfinomabb kebabja.

U 10 IMG_8778Kép és szöveg: Kocsány Kornél

VILÁGPREMIER PÁRKÁNYBAN

Jozef 1Többször jártam már a kedves hangulatú városban. Tettem azért, mert egy pár perces séta Esztergomból és Budapestről sincs egy órányi autózás után az érkezés. Filmeztem is, ami, a mai napig látható a város weboldalán. Sokat beszélgettem emberekkel, s közben kialakult barátság is a Welya Panzió tulajdonosaival, akikről kiderült, hogy nem csak a vendéglátást űzik magas szinten, hanem fogékonyak a művészetek iránt. Voltunk már együtt rock zenei koncerten, rendeztek festőművész hölgynek kiállítást, de udvarukon befogadtak divatbemutatót is.
Az elmúlt évben az Ő vendégszeretetüknek köszönhetően először láttam testközelből a Simon Juda Vásárt. Ha, hasonlatot akarnék találni az átélt élményhez, akkor talán az jutna eszembe, hogy a hömpölygő embertömeghez képest egy méhkaptár, csendes nyugdíjasotthonnak tűnhetne. Kapható itt minden. Az egy eurós emléktárgytól a drága perzsaszőnyegen keresztül a könyvekig, ezernyi tétel.
Valószínűleg nem lesz ez másként idén sem október 8-tól, egészen 11-ig. A rengeteg fellépőnek és vásári forgatagnak, azonban lesz egy olyan kiemelkedő eseménye, amely különleges figyelmet érdemel. Pontosabban, aki, hiszen,

                                                                                       Jozef BANÁŠ,
mutatja be világon először magyarul megjelenő könyvét         
                                                                                  A LELKESEDÉS ZÓNÁJA
méghozzá 2015. október 09.-én 18.órától a helyi moziban.

Jozef 2Jozef Banáš (1948) a szó szoros értelmében berobbant a szlovák irodalomba, mint prózamondó. Addigi irodalmi művészete néhány televíziós forgatókönyv volt. Már első regényével Idióták a politikában (2007) nagy sikert aratott, de az igazi irodalmi szenzációt nemcsak a szlovák irodalomban A lelkesedés zónája (2008) című regénye jelentette. Ez a terjedelmes drámai története egy szerelemnek és barátságnak megjelent már cseh, német, angol, lengyel, sőt hindu nyelven is. Ezután következtek a nem kevésbé művészi alkotások: Állítsátok meg Dubčekot (2009), A 9-es rejtjel (2010), Patkányok szezonja (2011), Az 1-es rejtjel (2013), Velestúr (2014). t. Amit mindenképpen tudni kell az íróról, és a könyvről az itt olvasható.

Jozef 4A LELKESEDÉS ZÓNÁJA. Maga a szerző regényének „ A barátság és a szerelem drámai története” (1968 – 2008) alcímet adta. Ehhez a jellemzéséhez hű is maradt, amiről az olvasó már az első fejezetekben meggyőződhet. A könyv főiskolás főhőse JozefBaláž megismerkedik Kijevben egy fiatal ukrán lánnyal, Alexandra Grycenkovával, vagyis Szásával, és forró szerelmi kapcsolat szövődik kettejük közt, majd később a nyugatnémet Thomas Ankermannal, akivel szoros barátságot kötnek. Azonban mindkét őszinte emberi kapcsolatra rányomják fekete bélyegüket az 1968-as csehszlovákiai események zord és kegyetlen következményei. A szerelmesen naiv Szása beáll a Szovjet Hadsereg soraiba, hogy jöhessen Csehszlovákiába „segíteni, legyőzni az ellenforradalmárokat,” és így mentse meg szerelmét. Amikor ráébred a „nagyhatalmak” csalására és tévedésére, hazakéri magát Ukrajnába, ahol „árulásáért” súlyos következményekkel kell szembenéznie. Az új jó barát Thomas viszont azon az éjszakán távozik Csehszlovákiából, amikor a Varsói Szerződés katonái átlépik a csehszlovák határt, és hosszú évekre izolálják az országot, egészen a csehszlovák bársonyos forradalom győzelméig és a berlini fal leomlásáig, melyet, mint szemtanú átélt a helyszínen. Ez alatt a húsz év alatt, majd a további években – már demokratikus körülmények közt – sok-sok megpróbáltatáson kell hőseinknek átesniük. Beletörődni a hosszú évekre megzavart szerelmi és baráti kapcsolatok megszakításába, átélni a békés élet egyik legnagyobb tragédiáját – a csernobili eseményeket és azok sokévi következményeit, megszokni az új munkahelyeket, más politikai nézeteket, vívódásokat, hogy harminchét év után újra találkozhassanak. Banáš regényében van minden, amit az élet magával hozhat. Újabb szerelmi kapcsolatok, öröm is, bánat is, tragédia, emberi gyengeség, irigység, a legnagyobb szovjet politikusok primitivizmusa, aljassága, csalás, van vereség, de győzelem is.

Mirigy 3Mirigy 2

A közmondás pedig azt mondja, hogy „ha már lúd, akkor legyen kövér!” A könyvbemutató után azonnal színpadra lépnek a zenei humor nagyágyúi, az Irigy Hónaljmirigy legényei. Bemutatni talán nem kell őket, mert a huszonöt éves jubileumot idén ünneplő fiúk több száz rendezvényen megfordultak már Szlovákia szinte teljes területén. Fergeteges negyven percben lesz része, annak, aki egyáltalán bejut a természetesen ingyenes eseményekre.

Mirigy 1Mirigy 4

S még mindig nincs vége az estének, mert Sípos Peti marad a színpadon. Csatlakozik hozzá az év billentyűsének választott Jankai Béla, valamint a „rock torok” Kálmán Gyuri. Ők hárman a TRIÁSZ, és aki volt már koncertjeik egyikén, az a világ végére is elmegy utánuk. Ők pont annyit játszanak, amennyit a közönség hangulata megkíván. Mivel a terem befogadóképessége véges, csak javasolni tudom, hogy a Welya weboldalán való előzetes bejelentkezés erősen ajánlott. Aki, bejut pénteken este, garantáltan olyan élménnyel térhet haza, amit évekig emlegethet baráti körben.

Triász 1Szombatra is mard szenzáció! Délután öttől Adela Banášová beszélgetés show műsora látható, hallható. A csinos műsorvezető nem véletlenül a legnépszerűbb Nő hazájában. Mindent tud arról, ami a televíziós műfaj világában működővé tesz egy produkciót. Olvastam róla, hogy a kimondottan csendes, visszahúzódó kislányból lett lehengerlő beszélgető partner. Ebben a műfajban valami olyat tud, amit csak a legnagyobbak. Érdekesnek ígérkezik őt színpadon látni.

Adela 3

Valószínűleg, ezek lesznek azok a dolgok a négy napból, amelyek kiemelkednek a kínálatból. Rajta! Lehet előre helyet foglalni, hogy nehogy lemaradjon a jóból.

Koncz Dezső

WWW.WELYA.EU

Adela 1Adela 2

——————————————————————————————————–

SVETOVÁ PREMIÉRA V ŠTÚROVE

Viackrát som už navštívil toto mesto s milou, príjemnou atmosférou. Robievam tak aj preto, že z Ostrihomu je to len niekoľkominútová prechádzka a ani z Budapešti to autom nie je viac ako hodinka. Už som tu aj nakrúcal, čo nájdete na webovej stránke mesta. Veľa som sa rozprával s obyvateľmi mesta, tak vzniklo aj priateľské puto s vlastníkmi penziónu Welya, o ktorých som sa dozvedel, že sú okrem prijímania hostí na vysokej úrovni aj milovníkmi umenia a kultúry. Boli sme už spoločne na rockovom koncerte, usporiadali výstavu akademickej maliarke, ba na svojom dvore usporiadali aj módnu prehliadku.
Minulý rok som práve vďaka ich pohostinnosti prvýkrát navštívil a užíval si Jarmok Šimona a Júdy. Ak by som chcel použiť nejaké porovnanie s atmosférou tohto podujatia, tak mi asi napadne prirovnať masu ľudí k včeliemu úľu. Dostanete tu všetko. Od suvenírov za jedno euro až po drahé perzské koberce, cez knihy a ďalšie tisícky druhov tovaru. Pravdepodobne to nebude inak ani od 8. do 11. októbra tohto roku.
Napriek veľkému množstvu produkcií a jarmočnému zhonu tu bude jedna udalosť, ktorá si zaslúži zvláštnu pozornosť. Presnejšie povedané to nebude len udalosť, ale osobnosť. Bude to spisovateľ, autor bestsellerov
                                     Jozef BANÁŠ,
                     ktorý prvýkrát  predstaví svoj román
                         ZÓNA NADŠENIA
                  (A LELKESEDÉS ZÓNÁJA)
v Slovenskej republike a to v maďarskom preklade ,
dňa 9.10.2015 o 18.00 h. v miestnom kine v Štúrove

 O Jozefovi Banášovi (1948) literárna kritika hovorí, že tento prozaik „naskočil do vlaku slovenskej literatúry v plnej rýchlosti“. Jeho predchádzajúca literárna aktivita spočívala v niekoľkých televíznych scenároch. Už svojím prvým románom Idioti v politike (2007) zožal nevídaný úspech, ale skutočnú umeleckú senzáciu dosiahol – a to nielen v slovenskej literatúre – románom Zóna nadšenia (2008). Tento rozsiahly dramatický príbeh priateľstva a lásky vyšiel už v češtine, nemčine, angličtine, poľštine, ba dokonca i v hindčine. Po ňom nasledovali nie menej úspešné diela:  Zastavte Dubčeka (2009), Kód 9 (2010), Sezóna potkanov (2011), Kód 1 (2013), Velestúr (2014). To, čo by sme ešte mali vedieť o autorovi a jeho diele, si prečítajte v pokračovaní.

Tejto charakteristike deja ostal verný, o čom sa čitateľ presvedčí už po prečítaní prvých kapitol. Hlavný hrdina románu, vysokoškolák Jozef Baláž, sa v Kyjeve zoznámi s mladým ukrajinským dievčaťom Alexandrou Grycenkovou – Sášou, a vzplanie medzi nimi vrelý ľúbostný vzťah. Neskôr  sa zoznámi s Thomasom Ankermannom z NSR a nadviažu úprimné priateľstvo. Ale na obe tieto úprimné ľudské vzťahy udrú svoju čiernu pečať československé udalosti roku 1968 a ich kruté dôsledky. Zamilovaná naivka Sáša vstúpi do radov Sovietskej armády, aby sa mohla takto dostať do Československa „pomôcť potlačiť kontrarevolúciu“ a tak zachrániť svojho milovaného. Keď odhalí podvod a omyl „veľmocí“, žiada armádu o povolenie návratu do vlasti, kde „za zradu“ musí čeliť vážnym prenasledovaniam. Nový priateľ Thomas sa vracia domov v ten deň, keď vojská Varšavskej zmluvy prekročili československé hranice. Ich priateľstvo je na dlhé roky izolované, až do víťazstva nežnej revolúcie v Československu a do zbúrania Berlínskeho múru, ktoré Baláž prežil na vlastné oči. Naši hrdinovia počas týchto krutých dvadsať rokov, ale už v demokratických podmienkach, prežívajú množstvo útrap. Musia sa zmieriť na dlhoročné rozlúčenie čistej lásky dvoch mladých ľudí, narušenie priateľstva, ale musia prežívať aj dôsledky jednej z najväčších tragédií – výbuchu černobyľskej atómovej elektrárne. Musia si zvykať na nové pracovné miesta, iné politické názory, trápenia, aby sa po 37 rokoch mohli znova stretnúť. V románe Jozefa Banáša je všetko, čo môže život priniesť. Nové ľúbostné vzťahy, radosť i smútok, tragédia, závisť, ľudská slabosť, primitivizmus sovietskych politikov, podlosť, podvody, prehry, ale i víťazstvá.
Román Zóna nadšenie s názvom A lelkesedés zónája pretlmočil do maďarského jazyka Imrich Belluš, ktorý maturoval pred mnohými rokmi v Štúrove.

Dezső Koncz

TEKERTÜNK ÓBUDÁN!

Ó 2A szervezők megijedhettek, amikor reggel megérkeztek Óbuda Fő-terére. Esett az eső, ha nem is nagyon, de ahhoz éppen eléggé, hogy elriassza a kerékpározás szerelmeseit, akik, úgy gondolták, hogy a vasárnapot a két táv teljesítésével töltik. Nyolctól, azért csak elrajtoltak pár százan a Tour De Óbuda versenyén.

Ó 3Ó 1

Igazából, a dolgot sportesemények kellene megjelölni, de nekem mégis az volt az érzésem, hogy a cél elsősorban, a kerékpározást kedvelő családok számára jelentett egy nagy közös élményt. A „nagy körben” Szentendréig kellett kerékpározni, majd egy fordulóval visszatekerni a Fő-térig. Elsősorban a gyerekek miatt. a „kis kör” Békásmegyerig tartott, s ott fordította vissza az indulókat.

Ó 6Ó 4

A célba érkezésekkor, aztán az időjárás is mosolygósra váltott, így legtöbben a padokon napozva várták a kétórás sorsolást. Lehetett nyerni Kaland Park belépőt, rengeteg vacsorát a Mókus Sörkert és Étterem jóvoltából, de azok is örülhettek, akik az immár Óbudán működő Vidám Színpadra kaptak jegyeket.

Ó 5Ó 7

A nyerteseket először egy talpraesett fiatalember, Kristóf sorsolt, egy hatalmas üvegpohárból. Az Ő arany kezének köszönhetően, nyerte a fődíjat az a fiatalember, aki hazafelé már két kerékpárral távozhatott. El sem akarta hinni, hogy gazdagabb lett a Berguson jóvoltából egy komoly bringával.

Ó 11

A sorsolások sorát egy csinos szőkeség folytatta. Lilinek köszönhette az egyik úriember, aki Varga Mihály miniszter, igencsak értékes ajándékait vihette haza, amely kerékpáros kiegészítők sorából lett összeállítva. Ha, komolyan belegondolok, azért mindenki nyert, aki itt volt, s nyeregbe szállt vasárnap délelőtt. Egészséget, jó kedvet, a tekerés élményét egészen biztosan. Ide illik, egy Bernard Slade színdarab cím: „Jövőre, veled, ugyanitt!”

Ó 12Ó 13

Ó 10Kép és szöveg: Koncz Dezső

„KÍVÁNJ IGAZI ÜNNEPET” 40 ÉVES A PIRAMIS

  Piramis 2015

Egy dátum belevésődött az emlékezetembe. 1979. július 1. Pontosan már nem emlékszem milyen apróból jártam Nyíregyházán, s hogy jutottam el az Ifjúsági Parkba. Akkor láttam először élőben játszani a Piramist. Csúcson voltak, hihetetlen népszerűségnek örvendve. A zenét már jól ismertem, mert a fiatalok körében vastagon „dúlt” a Piramis őrület. Rengeteg koncerten jártam életemben, amik között voltak kiemelkedő attrakciók, ráadásul én pont nem tartoztam a legelszántabb rajongók közé, de a zene, a dalok „velőig” hatoltak.

P 2P 1

P 3Aztán, az életemből kimaradtak Som Lajosék koncertjei. Negyven év után készülődök ismét a Barba Negra Trackbe meghallgatni Őket. Természetesen az “ős” tagok mellett, a mostani felállásban helyet kaptak új emberek. A váltás az énekesi poszton a leginkább tetten érhető, s nem véletlenül Csokit kérdeztem még jóval a nagy buli előtt, de már rengeteg fellépéssel a háta mögött a Piramisról.

P 5P 7

– A rock zene hogyan került a Te életedbe?
– Édesapám zenével foglalkozott, de még a nagyapám is ebben élt. Otthon napi négy-őt órán át hallgattam a zongorát és ez nálam akkor kiverte a biztosítékot. Nem akartam semmilyen szinten foglalkozni a zenéléssel. Nagyon szerettem az állatokat és mindenképpen zsoké akartam lenni. Aztán valahogy mégis megérintett a muzsika. Külföldről jöttek be, olyan számok, amiket a Led Zeppelin, Pink Floyd és még sok hasonló igényes világot képviselő banda alkotott. Elkezdtem odafigyelni. Tetszett a dallamvilág, a vokálok. Ültem a rádió előtt kedden tizennégy órakor, mert jött a Táskarádió műsora, ahol az újságban még az is le volt írva, hogy milyen dalokat játszanak abban az egy órában. A hazai bandák valahogy nem érintettek meg. A suliba hoztak a srácok olyan magazint, ahol a rock zenészek voltak még a címlapon is. Először fotó alapján választottam kedvencet, mert jó fazonoknak néztek ki. A Skorpió volt ez a zenekar. Amikor aztán először meghallhattam a „Rohanás” nótát, úgy gondoltam jól választottam. Budapesten születtem, de a gyerek éveimet Kondoroson töltöttem, oda költözött a család. Hozzánk a rock tényleg csak a médiákon keresztül jutott el. A suliban többen foglalkoztak zenéléssel, de engem hidegen hagyott az egész. Az iskolarádióban hallottam először a Piramist. Nem lehetett, nem odafigyelni a feszes ritmusra, és amikor megszólalt az ének, eszméletlen feminin hangon, azonnal ledöntött a lábamról. Amikor, aztán már Pesten jártam a szakközépiskolába, órák között doboltam a padon és énekeltem az aktuális Piramis slágereket. Osztálytársaim mondták, hogy a hangom hasonlít a Révész Sanyiéhoz.

P 6P 4

– Rengeteg év telt el az óta, de Téged a közönség a Manhattan-ből ismert meg.
– Volt több zenekarom, amiben énekeltem, mert kellett a magas hang mindenhol. Voltak kislemezek, külföldi fellépések, de valahogy mégsem tartottak egy-két évnél tovább a formációk. A Cadillac Clubban jött oda hozzám Környei Attila. Ő mondta el, hogy szeretne egy új, friss formációt a piacon látni. Táncos, koreográfiás, énekes felállásban gondolkodott. Mivel én rockban utaztam, nem voltam oda az ötlettől. Pont akkor láttam a televízióban a New Kids And The Blockot és azt mondtam, hogy na, ez nem én vagyok, ez gáz. Fel akartam hívni Attilát, hogy nem vállalom, de győzött bennem a kihívás lehetősége. Így lettem tagja a fiú csapatnak, amellyel tényleg az „egekbe” jutottunk.

– Időben ugorjunk egy nagyot. A te ötleted volt, hogy legyen Piramis?
– Először a Piramix lett, mert, amikor a Manhattan már nem funkcionált, az egyik alkalommal, Vilmányi Gáborral eljátszottuk az „Ajándékot”. A fellépés végén odajött egy ember a közönségből és azt kérdezte, hogy ebből tudunk-e egy órát előadni, mert ő megvenné. Napok alatt összeraktuk a zenekart és a koncert anyagot. Hívtak minket nagyon sok helyre. Játszottunk még a Szigeten is, ahol a nagy Piramis soha nem szerepelt. Aztán jött az Aréna koncert, ami után kiderült, hogy eredeti felállásban soha nem tud már működni a zenekar. Az alapítók közül, Gallai Péter, Závodi Janó, Köves Miklós szerették volna tovább vinni a történetet. Mivel már a Pramixban sokszor volt vendég, mind a három ember, evidens volt, hogy a folytatás velem, velünk lehet. Ez egy közösen összefutó szál volt. Kettőezer kilenc márciusa óta volt már rengeteg koncertünk, s nyugodtam mondhatom, hogy a fogadtatás, a közönség reakciója, ugyanaz, mint a legendás időkben.

P 12P 8

Eljött a szeptember 18. Az égiek közül, az ügyeletes időjárás felelős úgy döntött, hogy nem rondít bele az ünnepi estébe, és kimondottan kellemes klímát varázsolt a Barba Negra Track fölé. Fogytak a jegyek, gyülekeztek az emberek szépen. Szemmel láthatóan vegyes közönség. Egészen fiatalok ácsorogtak a színpad előtt, de a többség az a rocker korosztály volt, akik a Piramis zenéjén nőttek fel. A szignál után jött az együttes, megszólaltak a hangszerek. Csoki azonnal kezébe vette a karmesteri pálcát és hihetetlen ügyességgel engedte át időnkén a vezénylést Gallai Petinek vagy Závodi Janónak. Építkezett az egész, mint valami zenei panteon! Énekeltek az egybegyűltek, szinte önkívületbeli állapotban. Hiába, no! Ezek a dalok még mindig belesütik a szívedbe, bőrödbe az érzést, amit egykoron meg tudtak tenni. Jó volt látni, ahogy a „nagy öregek” az arcukon földöntúli mosollyal évtizedeket fiatalodva zenéltek, a csapat új tagjai, pedig félelmetes zenei tudással vetik alá magukat a Piramis életérzésnek. A csoda, lejött a színpadról. Miközben néztem a koncertet, az jutott eszembe, ami banális ugyan, de teljesen igaz. A PIRAMIS ÉL!

p 15P 14p 19p 21p 25p 24p 17Kép és zsöveg: Koncz Dezső

“SZENTEK BEVONULÁSA”

Először egy régi dal jutott eszembe, amikor felkonferálták a Pozsonyi Piknik színpadára a Szent Efrém Férfikart. Bár 2002-óta működnek, élőben akkor tapasztalhattam meg először lenyűgöző előadásukat. Számomra ez volt az első „bevonulásuk”. El is határoztam, hogy ha tehetem, bemutatom Őket azoknak, akik csak hírből ismerik a kórust. Az egyeztetés gyorsan ment és jöhetett a második „bevonulás”. Történetesen, egy budapesti iskola énektermébe. Elutazásuk előtt itt próbáltak, s a gyakorlás előtt tudtam beszélgetni a kórus három illusztris tagjával.

Szent 2Először Bubnó Tamást kérdeztem, aki megalapítója volt a Szent Efrémnek.
– Mennyire emlékszel az indulásra? Nem lehet egyszerű összeverbuválni egy férfikart.
– Őszintén megmondom, nem is akartam. A sors hozta így. Amikor a doktorimat csináltam Kárpát-alján, akkor a kezembe adtak egy kottát. Egy férfikarra íródott mű volt. Görög katolikus pap volt Huszton Boksai János, aki írt nagyon sok misét, de ezek elvesztek. Ami a kezembe került, túlélte a háborút. Rögtön tudtam, hogy ezt fel kell venni. Hazajöttem és szóltam a Hungarotonban Hollós Máté barátomnak az elképzelésemről. Az volt válasz, hogy vedd föl, mire én azt válaszoltam, hogy jó, de mi ketten ezt nem tudjuk kivitelezni. Adott volt, hogy szerveznem kellett egy férfikart.
– Mi történt ezután?
– Sok mostani kollégával már dolgoztam együtt a különböző projektekben. A Tomkins Együttesben többen is énekeltünk a mostani tagok közül, de voltak a tanítványok, saját fiaim és az Ő barátaik. Tulajdonképpen így jött össze két generáció az elején, ami az óta is kiváló adottságú összetételt jelent.

Szent 4– Domahidy Lászlót mikor kereste meg Tamás?
– Először a Tomkins Együttesből kerestek meg. Ez 1986-87-ben volt. Az együttes szerette volna bemutatni a Rahmanyinov sorozatát, ami Európa szerte különlegesség volt és egy fantasztikus csemege. Tőlünk keletebbre nem nagyon énekelték, mert a szerző már Amerikában élt. Nyugatabbra ismerték ugyan, de ez egy olyan nehéz mű volt, amit nagyon kevesen tudtak megcsinálni, mivel egy őrületesem mély basszus textúra van benne leírva. Szívesen vállaltam a meghívást és ugye, ugyanebben az együttesben ott volt Tamás. Évekig dolgoztunk együtt, bejártuk a világot. Természetes volt, hogy amikor a Szent Efrémben szükség volt a hangomra, azonnal jöttem.

Szent 6Szent 3

– Nálad a családi hagyományokat figyelembe véve, szinte természetes volt, hogy tagja leszel a férfikarnak. – kérdeztem az egyik legfiatalabb énekest, Bubnó Márkot.
– Szerencsére fel sem merült, hogy kimaradjak. Huszonegy éves voltam az alapításkor és bariton énekesnek az igencsak zsenge kor. Sikerült az együttessel párhuzamosan fejlődni.

Szent 7– Maga, a név egyházi jellegű. Ebből adódóan gondolhatnám azt, hogy a repertoár kizárólag ilyen művekből áll. Amit láttam, nem ezt támasztja alá.
– Van egy alaprepertoárunk – válaszolta Bubnó Tamás – ami, meghatározó a mai napig. Erről ismernek és szeretnek minket. A bizánci zene hatalmas kincsestár. E mellett, van egy másik vonal is, a magyar zene. Bartók, Kodály, Liszt, egy férfikarnak nagyon sok szép kihívást jelent. Van még a kortárs zene is, ami nem csak a klasszikus zene, hanem a határterületek, akár a populáris zene is. A fiaim nagyon benne vannak ez utóbbiban, de tőlem sem állt távol a dolog, hiszen legalább öt évig szerkesztettem Tánczenei Koktélt és Pophullámot a Magyar Rádióban.
– A bemutatandó darabokat Tamás választja ki. – folytatta László. Bebizonyosodott az évek során, hogy jól nyúl hozzá a dolgokhoz. Beleszólásunk ugyan van abba, hogy mit énekeljünk, de erre nincs szükség. Jó csinálni az új dolgokat is, mert egy kicsit ki tudunk lépni a mindennapokból. Kimondottan élvezzük a populárisabb műveket.

Szent 5– Márk, te sokszor vagy frontember. Kicsit színészkedsz, konferálsz. Ilyen vagy?
– Kétségtelenül van exhibicionizmus bennem. Ha nem lenne, nem választottam volna színpadi pályát. Ismerni kell a stílusokat. A nézőknek, hallgatóknak ezt kell átadni. A művésznek az a feladata, hogy megszólítsa közönséget.
Beszélgetésünket félbe kellett szakítani, mert órákig tudtam volna faggatni riportalanyaimat, de a próbán a többiek már türelmetlenül várták a kezdést. Miközben ezek a sorok megjelennek a Szent Efrém Férfikar tagjai csomagolnak, mint már oly sokszor, és irány Albánia! Egészen különleges helyeket láthatnak, de ahol fellépnek egy helyi kórussal együtt, az Tiranában, egy öt éve épült ortodox székesegyház. Aki nem jut el ma, holnap Albániába, az láthatja az együttes szeptember 21-én este nyolc órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Szent 1Szöveg: Koncz Dezső
Fotó: Szent Efrém Férfikar és Koncz Dezső