DUNAÚJVÁROS A DÖNTŐBEN!

Egy horror film forgatókönyv írójának is becsületére válna, ha a hazai női vízilabda bajnokság elődöntőjét az ő koreográfiája szerint játszották volna a csapatok. Hazai pályán a BVSC indításnak alulmaradt a dunaújvárosi hölgyekkel szemben, s amikor már szinte mindenki elkönyvelte a „vasváros” döntős szereplését, igencsak taktikus játékkal Újvárosban egalizálták az elődöntőt.

B 1B 3B 4B 5B 2Nem véletlen, hogy hazai pályán a szép számú közönség, bizalomtól dagadó módon várta a sikert. Szurkolók azért érkezetek a vendégek mellett is, hangosan buzdítva kedvenc hölgyeiket. A „menet” pontosan úgy indult, mint ahogy ez egy rangadóhoz illik. Mindkét oldalon válogatottak bizonyították, hogy lányaink nem véletlenül vannak Európa trónján.

B 6B 7B 8B 10

B 9Egyik csapat sem tudott meglépni a másiktól, s a medence partján is világklasszis ítélkezett kiállításokról, vagy éppen szabálytalanul hálóba juttatott labdáról. Molnár Tamás, Papesz szigorú volt, de mindkét fél részéről elismerten igazságos. Hiába is próbáltak a lányok minden trükköt bevetni, azt, aki annak idejében a medencében átélte ezeket, nem nagyon lehetett megvezetni.

B 12B 11

B 13B 17

B 14 A félidő után aztán a kezdeményezést az Újváros vette kézbe és kezdett magabiztosan haladt a döntő felé. Az volt az ember érzése, hogy jobban harapnak, jobban akarják a győzelmet. A BVSC minden kísérlete elhalt, elsősorban a vendégek kapusának kezében, de az is előfordult, hogy döntő pillanatban pörgött ki a labda, a ziccerben lévő hazai támadó kezéből. Azt, mindenképpen megállapíthattuk, hogy a női vízilabda tényleg megérdemelten van Európa legjobbjaként jegyezve. Öröm ez, hiszen az eredmény a sportág megítélése szempontjából szinte mindegy is. Két kiváló csapat játszott, teli klasszisokkal és ezen az estén a kitörő öröm a Dunaújvárosnak jutott. Jöhet a döntő, s akár a bajnoki arany is a csapatnak, persze ehhez azért még le kell győzniük a klasszisokkal felálló címvédőt. Ezért szép a spot, mert akár ez is megtörténhet, látva csütörtök estét.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

LÉPÉSELŐNY A VASASNÁL

Szép sport a röplabda. Különösen szépek a lányok, hölgyek, akik űzik és rettentően izgalmas is tud lenni. Mindez bebizonyosodott a bajnoki elődöntőn, ahol az UTE fogadta a Vasas gárdáját. A házigazdák „arénája” nem óriási méreteiről híres, így aztán, ahogy mondani szokták, a csilláron is lógtak a drukkerek. A hangulat és a hőség is emelkedett volt.

R 2R 1

R 4R 3

R 5Már a bemelegítések alatt lehetett érezni azt a feszültséget, amit a tét jelentett mindkét gárda számára. A vendégek, amennyiben nyernek, fél lábukat már betehetik a bajnoki döntő ajtaján, amennyiben a házigazdák hozzák, a győzelmet úgy a még, minden lehet esete áll elő.

R 7R 6

R 8R 10

Ennek megfelelően alakultak a pontok az eredményjelző táblán. A lehető legszorosabb arányban nyerte az első menetet a Vasas. A második kör sem alakult másképpen, pedig a lilák ekkor még vezettek is pár ponttal. A harmadik játszmában aztán már az látszott, hogy sima piros-kék győzelem lesz ezen az estén, de a házigazdák hihetetlenül felszívták magukat és szépítettek.

R 11R 12

R 14R 13

Jöhetett a negyedik játszma. Ekkor a Vasas „nehézbombázói” Niklaival az élen mindent megmozgattak és ismét kiderült, hogy Sousa a legjobb feladó a hazai pályákon. Headen szenzációs játékával az UTE felvette a kesztyűt és úgy kapott ki, hogy emelt fejjel jöhettek le a pályáról, meghajolva az erősebb csapat előtt.

R 15R 16

R 17R 18

R 19

R 21R 20R 22

Ki kell még emelni, hogy ennyire fanatikus rajongó tábort régen hallottam sporteseményen. Az első pillanattól az utolsóig szólt a kórus, lengtek a zászlók, dübörögtek a dobok és a végén is úgy ünnepelték kedvenceiket a drukkerek, mintha győztes csata után lennének. Az igazság persze az, hogy a röplabda nyert a hasonló rangú mérkőzésekkel. Sok pihenőre nem marad ideje a játékosoknak, mert szinte azonnal jöhet a harmadik felvonás, amely nagy valószínűséggel a végjátékot is jelenti a három nyert mérkőzésig tartó elődöntőben.

R 23R 24

R 25R 26

R 27R 28

R 30R 29

R 31

R 32R 33R 34R 35R 36Kép és szöveg: Koncz Dezső