GYERMEKNAP ELÉ

Sok szó esik arról, hogy miként neveljük azt a generációt, amelyik, mindenképpen bennünket fog váltani. Manapság az dívik, hogy a gyerek üljön le a televízió elé és nézzen az ott kínált ezernyi program közül valamit, ami érdekli. Az egészen biztos, hogy tizenévesen jobban kezelik a gombokat, mint én bármikor is fogom. Ez talán nem is baj, mert ez a korosztályos élvezetekhez tartozik. De vajon mi mit tudunk kínálni gyermekeinknek program gyanánt? Május utolsó vasárnapján, a hivatalos GYERMEKNAPON, egészen biztosan sok mindent, mert szinte minden téren, utcában zajlik majd valamilyen fesztiválszerű megmozdulás. Szórakoztatásban nem lesz hiány, de vajon az év többi napján mi az, ami lányaink, fiaink épülését elősegítheti? Egy speciális szeletét emelném ki most a gyereknevelésnek, amely szerintem hasznos elfoglaltság, ha jól sáfárkodunk vele és az eseményeket megfelelő irányba terelgetjük.

SONY DSC

Rengeteget járok sporteseményekre. Sokszor figyeltem a nézőket, közülük a gyerekekre koncentráltam. Szerencsére, a lelátókon egyre többen vannak és Ők még úgy szurkolnak, buzdítanak, ahogyan az európai módon illik. Természetesen jelen vannak a sportolók csemetéi is, hiszen apu éppen a medencében lő bombagólokat, s jó, ha ezt a család nem csak a televízióban láthatja. Örökre szóló élményt jelenthetett például, amikor Kiss Gergő vízilabdázó fenoménünk kislánya, az édesapja számát viselő sapkában átélhette, a bajnoki arany megszerzésének örömét.

Szurkoló 8

Nem feltétlenül kell ahhoz sportoló csemetéjének lenni, hogy a szurkolás élménye megérintse már kisebb korában az emberkéket. Aranyos volt, amint egy kézilabda rangadó előtt egy apuka téblábolva kereste a lelátóra a feljárót, ezzel is bevallva, hogy ő bizony először jár ilyen arénában, s úgy gondolta, hogy tizenéves fiát és bőven tíz év alatti lányát is elhozza. Mindannyian először voltak rangadón, s ahogy figyeltem Őket a szünetben, csillogó szemmel osztották meg egymással az élményeket. Kifelé már keresték azt a szóróanyagot, ami a következő bajnoki időpontjáról szól.

Szurkoló 1

Egészen fiatalon is sokan vannak, akik törzsszurkolónak számítanak. A Fradi kézilabda csarnokában figyeltem meg egy legénykét, aki – gondolom a szüleivel együtt – minden mérkőzésen ugyanott ült. Arcára festve ott díszelgett kedvenc játékosának, Tomori Zsuzsinak a mezszáma. Együtt ugrott a tömeggel, skandálta a buzdító rigmusokat, s főleg akkor tapsolt a legboldogabban, amikor a 23-as dobta a gólt. Hűséges volt a klubhoz, a kedvenchez. A következő szezonban azonban, az FTC feliratot ugyan nem kell megváltoztatnia, de Zsuzsi száma helyett másikat kell választania, mert a legnagyobb riválist erősíti a kiválóság. Javaslom a nyolcast! Nem fog benne sem csalódni. Ő még biztosan nem érti a változtatás miértjét, addig pár évnek el kell telnie, de egy dolgot megtanult már most, drukkolni valamiért, valakiért.

Szurkoló 0

Mire is neveli gyermekét az, aki kiviszi bármilyen sporteseményre lányát vagy fiát? Elsősorban arra, hogy milyen nemes küzdelem tud lenni a versengés, aminek a végén a játékosok azért többnyire összeölelkeznek. Megtanulja elfogadni a vereséget is, ha a győztes jobb. Felkeltődhet érdeklődése egy-egy sportág iránt és ez a későbbekben orientálhatja tevékenységében. Meg tud tanulni példaképet választani, s követni azt kitartásában, életmódjában. Lehetne sorolni még ezer érvet a sportversenyekre járás mellett, de annak, aki belekóstolt már a szurkolás kulturált formájába, annak semmit nem kell magyarázni. Annak, aki még ezt nem tette meg gyermeke érdekében, csak javasolni tudjuk a pályák felé venni az irányt, akár a gyermeknapon!

Szurkoló 3Szurkoló 1

Kép és szöveg: Koncz Dezső